H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

I. A család

5 sel. Stein Ernő egyre felszabadultabban önti ki ezután minden gondolatát, aggodalmát, érzéseit nagybátyja előtt, aki számára a feltétlen tekintély: a tisztelt, szeretett eszménykép. Hirschler is mindent elkövet, hogy nemes és fogékony lelkü"öccsének"támasza és segitője legyen. A levelekből látjuk, hogy Ernő a bécsi üzleti-szellemű világban nem érzi jól magát. A kereskedelmi pályára lépett, hogy mielőbb önálló legyen és szüleit segítse, mert ezt szent kötelességnek tartotta. De csak lelkiismeretes hivatalnoknak érzi magát, munkája nem elégiti ki: művészet és irodalom jobban érdekli. Azt tapasztalja: Bécsben csak pénzzel lehet elérni valamit. Csodálkozva látta, hogy Hirschler Ignácot mindenütt milyen tisztelettel fogadták. Nagybátyja igyekezett előtérbe helyezni Ernő Jótulajdonságait, hogy igy ez előnyös színben tűnjön fel. Az ilyenféle közbelépés előnyös volt a vele való hivatali bánásmód szempontjából is. Hirschler Ignác szeretne unokaöccsének határozottabb életirányt adni: legyen valamiben igazán szakember és ne csak műkedvelő. 1866. dec. 30-án* ^ komoly hangú levelet ir neki: egy nagy tudós gyönyörű önvallomását saját pályájáról: Elmondja, hogy valamikor maga is a bécsi felületes szellem hatása alá került, s bár a legkitűnőbb egyetemi hallgatók közé tartozott, idejének majd felét nem a tudományra, hanem kártyázásra, napi irodalmi kérdések feletti vitákra fordította. Ha ott marad, talán tárcacikk-iró lett volna belőle. Rómába is a művészet, a múzeumok, az antik szobrászat emlékei vonzották. Csak Párisban ragadta meg lelkét az a komolyság, mellyel ott a kultúra, a tudomány kérdéseit nézik. A modern civilizációnak ebben az eleven légkörében nem maradhat egy hétig sem anélkül a valamelyest is tehetséges és ambiciózus fiatal, hogy rá ne döbbenjen: valami értékeset kell magából faragnia. Itt kapcsolódott lényének minden idegrostjával a szemészet tudományához, mely azóta egészen betölti őt, lelkét örömmel és megelégedéssel járja át, saját haladását és a tudomány új eredményeit látva. Ezt a belső egyensúlyt sem a megpróbáltatások, sem a mellékes dolgokkal való foglalkozás nem tudták megingatni benne. Ernőnek azt ajánlja, hogy bank- és kölcsönügyletekkel foglalkozzék, 16 szinte tudományos komolysággal. Példának a Párisban éiő Horn Edét hozza fel, oki igen sokféle kérdéssel foglalkozott, mig végre a hitel és