Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

4. Néhány kézilyukkártyás dokumentációs rendszer bemutatása

91 lölik a 6 jelmezőn. A hat jelmező a következő: I: 1-15. jelhely; II: 16-30. jelhely; III: 31-45. jelhely; IV: 46-60. jelhely; V: 61-75. jelhely; VI: 76-90. jelhely. E hat Jelmező mindegyikében mindegyik deszkriptor egy-egy számot kap. A matematikai elemzés kimutatta, hogy akár 15 deszkriptor is elhelyezhető egyetlen kártyán, a nemkivánt kieső kártyák száma igen csekély. Megfigyeléseik szerint a cikkeknek mintegy 1 %-a kiván csak 15nél több deszkriptort. Ilyen esetekben készítenek egy második kártyát is ugyanarról a cikkről és a deszkriptorokat a két kártya között egyenlő arányban osztják meg. Ha második kártya is készült egy adott cikkről, ezt a szabadon hagyott 91. jelhely megnyitásával Jelölik. A válogatást hat lépésben végzik, a hat jelmezőből egymás után válogatják ki az egy deszkriptort jelölő hat számot. A kártyák hátoldalára jegyzik fel a cikket jellemző deszkriptorokat és azok kódszámait. A hat jelmező átválogatása után, a kiválasztott kártyák hátának megnézésével választják le az esetleg kihullott nemkivánt kártyákat. Ilyen módszerrel a 4000 kártyát 24 perc alatt képesek átválogatni. Hogy a kártyákból el ne kallódhasson egy sem, numerikus sorrendbe szedték a teljes anyagot és számsorrendben mikrofilmre rögzítették. így lehetővé vált, hogy a kiválasztott kártyákon található referátumokból rövid úton fotókópiát készitetthessenek, ha szükséges. A rendszer nem tartalmaz bibliográfiai adatokat, ezért újabb kártyasorozat felfektetésére gondolnak, hogy a cikkeket bibliográfiai adatok alapján is visszakereshessék. A rendszer némi nehézkességéért bőségesen kárpótol az a tény, hogy a rendszer eszközéül választott kód-szisztéma jól alkalmazható gépi feldolgozásra ls, ha majd a kártyák növekvő száma ezt szükségessé teszi. A rendszer minta-kártyáját (annak mindkét oldalát) a 23. ábra mutatja be.