Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)
3. A lyukkártyás dokumentációs nyilvántartások gazdaságossága
76 könyvtáros döntéseinek, leleményességének, szakmai képzettségének és gyakorlati érzékének. A jól működő, nagyteljesítményű lyukkártyás dokumentáció mindig dicsérete a könyvtáros munkájának is. A legkülönbözőbb területeken dolgozó kutatóintézetek szakirodalmi dokumentációja évente átlag könyvtáranként 1000-3000 kártyával növekszik. Ez az egészen durva, de nem irreális átlagolás mutatja, hogy jól megszervezett kézilyukkártyás rendszerek általában egy évtizedre megoldást Jelenthetnek a kutatóintézeti könyvtárak számára. Nem szabad elfelejteni, hogy a tudományos kutatás halad, az irodalom legrégibb rétege állandóan elavul, kártyaanyagát ki kell iktatni a rendszerből, ezért az ilyen rendszerek gyakorlati élettartama lényegesen nagyobb a jelzettnél. Ez az érvelés azt kívánja bizonyítani, hogy érdemes kézilyuk — kártyás dokumentációval foglalkozni hazánkban. Kutatóintézeteink dokumentációs igényeinek kiválóan megfelel az ilyenfajta adattárolás, annál is inkább, mivel a gépi adatfeldolgozás költségei jelentősen nagyobbak, - még relatíve is -, és sok kutatóintézet nem is rendelkezik az ahhoz szükséges géppark beszerzésének gazdasági lehetőségeivel. A Hollerith-rendszerü adatfeldolgozás különben is igen szűk határok között képes a szakirodalom feltárásának munkálataira, elektronikus számitógépek, lyukszalag-automaták stb. pedig még alig-alig állnak rendelkezésre. Végül elmondható nyugodtan, hogy a kézilyukkártyák alkalmazását nem lehet mindig pótolni magasabb paraméterekkel dolgozó gépekkel, s ez utóbbiak még kevésbé gazdaságosak is az emiitett kártyamennyiség és gyarapodási ütem nagyságrendjében.
