Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

73 A kihornyolt kártyákat tárolódobozba kell tenni. Rendezési elvre nincs szükség, hiszen adott szempont anyagénak keresésekor bármilyen sorrendben álló kártyák közül is mindig ugyanazok hullanak ki. Mégis, a gyakorlati tapasztalat megmutatta, hogy érdemes a kártyákat bizonyos mértékű előrerendezettség állapotában tárolni. Ez az előrendezési elv különböző helyeken különböző lehet. Helyes lehet pl. a lyukkártyaanyag évenkénti bontású tárolása. Az előrendezés megkönnyíti és meggyorsítja a visszakeresést. Ha sikerül meghatározni az előrendezés elvét, amely különálló tárolódobozokba utalhatja az anyagot, akkor az előrendezés fenntartása nagyon könnyű, hiszen a kártyáik összekeveredése elkerülhető. Arra kell pusztán figyelni, hogy a kártyáik abba a fiókba kerüljenek vissza, amelyből kivették őket. Elfogadható megoldás a külön fiókban előrendezetten tárolt kártyáik valamilyen megkülönböztető jellel való ellátása is. A visszakeresés válogatási módszerei nagymértékben függnek attól, hogy a könyvtáros milyen váilogatási módszerrel, milyen válogató készülékkel dolgozik. Ki kell tapasztalni, hogy mekkora az a kártyatömeg, amely kézzel vagy a válogató berendezéssel 100 %-os kiesési biztonsággal válogatható. A tapasztalat olyan gyakorlati ismereteket eredményez, amelyek más módon nem szerezhetők meg. Minél komplexebb kérdésre kell irodalmat válogatni, azaz minél több tűvel kell válogatni egyidőben, a kártyáik bentragadásának veszélye annál nagyobb. Tehát: minél több tü vesz részt a válogatásban egyszerre, annál nagyobb gondossággal kell figyelni, hogy minden vonatkozó kártya kihullott-e, vagy sem. Sokféle vélemény csatázik arra vonatkozólag, hogy ki kezelje a dokumentációs rendszert, ki válogassa a kártyaanyagot. Határozott, és gyakorlatban helyesnek bizonyult elv az, hogy nem szabad a lyukkártyás válogató berendezést gyakorlatlan kezekbe adni. Ne válogassanak a kutatók. Ők kérdezzenek, a könyvtáros - kártyáik formájában — majd megadja a váilaszt. A tájékoztató szakember gyakorlati kézügyessége szükséges ahhoz, hogy a kártyáik hosszú időn át épségben szolgálják céljukat. A tapasztalat azt mutatja, hogy hozzánemértő kezek könnyen összeroncsolhatnak egy csomó kártyát és ez a tény csak akkor derül ki majd, amikor téves adatként esik ki a megrongált kártya, vagy amikor