Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

61 szolgáljon. Kutatóintézetekben külön problémát jelent a szerző (k) nevének "ábrázolása". A tudományos közlemények az eseteknek immár túlnyomó többségében egy-egy kutatócsoport kollektív produktumai, ezért általában több szerzőjük van. Rendszerint nem elég csak az első szerző nevének jelölése, szükség van a leghíresebb, az ún. "főszerző" nevére is. A főszerző többnyire tapasztalt, neves, nemritkán világhírű kutató és neve rendszerint a szerzői kollektíva névsorának végén helyezkedik el. A kutatók gyakran ennek a főszerzőnek a nevére emlékeznek csak, ezért fontos és sok gondtól megszabadító feladat e második szerzői név feltüntetése is. Az emiitett szerzői névsor különösen a természettudományi publikációk esetében gyakori. Helyes, ha a könyvtáros a deszkriptor-gyüjteményhez hasonló bibliográfiai kódjegyzéket készít magának, amelyben kódszámot kapnak az egyes folyóiratok, periodikumok, 111. az egyes nyelvek, évek stb. A kutató a deszkriptor-gyüjteményt használja a cikkek tartalmi feltárásához, a könyvtáros pedig a bibliográfiai kód-jegyzék alapján adja meg a cikk bibliográfiai leírását. (Az információ-keresésnél természetesen szükség van a két jegyzék együttes használatára is! )