Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

5 A szakirodalom meghökkentő gyarapodásának szemléltetésére elegendő a Chemical Abstracts cirnü amerikai referáló lap fejlődésének áttekintése. E referáló folyóirat a kémia egész területének, valamint a fontosabb, csatlakozó tudományos határterületeknek folyóiratait referálja. Az emiitett folyóirat 1907-ben indult es működését 475 szakfolyóirat feldolgozásával kezdte. Ez a szám 1960-ra már 9800 fölé emelkedett. A mennyiség növekedési aránya is szakadatlanul nő: 1907 és 1960 között összesen 2 350 000 referátum látott napvilágot a folyóiratban, de pusztán 1960 és 1962 között mintegy 450 000 referátum jelent meg. A mennyiségi növekedés széditő ütemét talán még szemléletesebbé teszi két egészen modern tudományterület információi gyarapodásának egy-egy adata: a biokémia szakirodalmi anyaga alig 7 évtized alatt 100szorosára, a gázkromatográfia irodalma pedig egyetlen évtized alatt mintegy 500-szorosára (! ) nőtt. Ezeknek az adatoknak az átgondolása világossá teheti, hogy milyen hihetetlen erőfeszítést igényel egy-egy tudományterület átfogó jellegű, világméretű dokumentációs ellátása. Ezt a hatalmas munkát a referáló folyóiratok már ma is egyre kissebb mennyiségi és időbeli sikerrel végzik. Látható, hogy előbb-utóbb akkor is megoldhatatlan feladat elé kerülnek, ha feladják a teljesség igényét. A modern tudományos kutatás nem engedheti meg magának, hogy mindenkor bevárja az egyre jobban késő referáló folyóiratok értesítéseit (éppen elég bevárni, mig egy publikáció megjelenik). Arról most nem is beszélünk, hogy a különböző referáló orgánumok más-más szakmai felosztásban, más-más értékrendben és részletességgel hozzák a maguk referátum-anyagát. Gyakori eset, hogy egy adott közlemény várva-várt referátuma szinte értéktelen a tájékoztatást igénylő kutató számára, mivel a cikk kiértékelésének szempontjai erősen eltérnek az adott kutatóétól. A nagymennyiségű és erősen specializált tartalmú információk kezelése és a szükséglethez mérten gyors feltárása, szóigáltatása már nem valósitható meg hagyományos módszerekkel és technikával. Ahhoz, hogy a könyvtáros, tájékoztató specialista a siker reményében fordulhasson az információk tömegéhez, alapvető szemléletváltásra van szüksége. Képessé kell válnia az állandó mozgásban lévő tudomány mozgásformálnak