Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

35 _ , n(n-l) n, 1 6

3 2" S +

n vagy másképpen felírva: n(n » l) IX. Ennél a képletnél látjuk, hogy a rendelkezésre álló kapacitás nagyobb, mint amit az 1, 2, 4, 7 összeadó jelkulcs felhasznál, ui. ha kiszámítjuk valamely 4 lyukpár kapacitását k - 2 esetén, az n(n-l) képlet felhasználásával, 12 az eredmény. Az összeadó jelkulcs viszont csak 10 lehetőséget aknáz ki. Ennek az az oka, hogy a gyakorlati munka könnyebbé válik, ha az általánosan megszokott tizedes rendszerben dolgozunk. A rendszer jobban memorizálható, mechanikusabbá tehető, ami bizonyos gyakorlati idő után jelentékeny jelölési, hornyolásl gyorsaságot eredményezhet. Más esetekben a gyakorlati munka szempontja kívánatossá teszi, hogy a k értékét kisebbnek válasszuk, mint a maximális kapacitást biztosító k - . Ez utóbbi képlet valamely jelmező kapacitása elérhető maximumát mutatja, de nincs tekintettel arra, hogy az adatvisszakeresésnél hány türe lesz szüksége a válogatónak. A visszakereső munka hatékonyságát erősen befolyásolja a keresésben résztvevő tük száma. Ezért érdekes megvizsgálni az összes lehetséges kombinációk (C) és az egy adat tárolásához felhasznált jelhelyek (k) összefüggéseit.megadja az egy válogató türe eső kombinációk számát. Ez a szám a gyakorlati munka számára nagyon jól használható és alkalmas többféle jelkulcs gazdaságosságának összemérésére. Ha adott jelkulcs gazdaságosságát (g) kívánjuk meghatározni, a következő képletet használjuk: X.