Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

1.4 JELKULCSRENDSZEREK A szakirodalmi dokumentáció követelményeinek megfelelő jelkulcsrendszerek a perem- és réslyukkártyás tárolás szempontjából kerülnek említésre. 1.41 KÖZVETLEN JELÖLÉS A lyukkártyák nyelve két szóból áll: igen és nem. Az igen választ valamely lyukasztás megnyitása, kihornyolása, réselése, tehát az adott jelhelyen beszúrt tűvel keresett kártya kiesése, lecsúszása, a nem választ a kártya ki nem esése, le nem csúszása jelenti. Legegyszerűbben úgy helyezhetünk el adatot a lyukkártyán, hogy az illető adat számára önálló jelhelyet biztosítunk. Ebben az esetben közvetlenül magát az adatot ábrázoljuk az adott lyuk megnyitásával, réselésével. Ez az adatelhelyezési forma a legegyszerűbb és talán a legfontosabb a szakirodalmi dokumentáció szempontjából. Alapelve: 1 jelhely - 1 fogalom. Nagy előnye e jelölési módnak, hogy az adott fogalommal foglalkozó dokumentumok kártyái egyetlen tü beszúrása útján kiválogathatok. További .előnye ennek az ún. közvetlen jelölésnek (direkt kód) az, hogy biztos és egyszerű lehetőséget ad a komplex adatvisszakeresésre, a válogatás során téves kártyák nem hullanak ki. Hátránya az, hogy - az alapelv következtében - csak annyi deszkriptor tárolására képes, amennyi a kártya lyukasztásainak száma, s ez a szám gyakran nem elegendő az adatok befogadására. Ilyen esetben közvetett, vagy rétegzett jelöléssel kell az adatokat bejelölni.