H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)

II. AZ IRATOK SORSA SZÉCHENYI HALÁLA UTÁN

Ha nem sikerült volna munkáját befejeznie — mint végrendeletéből"

0 kitűnik —, kötelességének érezte volna a naplókat elégetni. Később ugyan arra gondolt, hogy zár alá helyezi őket, is 20 év múlva, egy akadémiai bizottság olvassa el, s válogassa ki belőlük a törlendőket. Ha ez az eset következik be, sok elavult részlet bizonyára megmaradhatott volna. De akkor — a kiegyezés után — más szempontból váltak volna egyes részek kellemetlenekké. Látjuk később, hogy Tasner Géza, Széchenyi Önismeret c. műve első felét kiadván, az osztrák elnyomó kormányt megbélyegző részeket szintén kitörlendőknek ítélte.

11

1 Bármennyire sajnáljuk is ma már az elpusztult részeket: ez volt az ára a naplók megmaradásának. S hogy törlésekkel csonkítottan ugyan, de a naplók mégis ránk maradtak: Tasner Antal és családja érdeme. Tasner Antal Széchenyi halála után végleg Pestre költözött. Ide próbálta összegyűjteni Széchenyi iratait is. Erre a törekvésre rávilágít Paur Ivánnal folytatott levelezése.

11

2 Ebből látjuk, hogy Tasner megkérte Paurt, küldje vissza neki Széchenyihez írt leveleit. Ezeket nyilván túlszerénységből megsemmisítette. Pedig minthogy bennük számolt be Széchenyinek a távollétében történt eseményekről és ügyekről, bizonyára igen értékes dokumentumok lettek volna. Azt kéri továbbá Tasner Paurtól, hogy mindazt küldje el, amit Széchenyi sajátkezűleg írt. Az iratokat, úgy látszik, Paur eléggé összezavarva küldte, ami a végtelenül rendes és pontos Tasner Antalnak nagyon nehezére eshetett. Paur Iván így mentegetőzik július 5-i levelében: „Hogy ezen papirok össze-vissza keverve vannak, annak több okai vannak, különösen az is, hogy azok a szakmákra fiókonkint felosztott irománycsomókból, vagy néha Paquettekből kihuzdalva, minden rend nélkül ládába rakadtak(!)." Tasner Antal betegségében mégsem tehetett mást, mint hogy Paur Ivánt kérie meg Széchenyi iratai rendezésére. Paur erről a munkáról a következőképpen számol be szeptember 3-án írt levelében: „Jelenleg 3 egyénnel dolgozom, Krenosz (végzett jogász) osztályoz és a kész kivonatokat leírja papír szeletekre, melyekből összeállítandó az ún. Zettelcathalog. Ez (sajnosan mondom) leggyengébb emberem, és mindennap fél napot dolgozván, díja is félnapi, azaz 50 x. Poszvék az osztályozott iratokra fogalmazza és írja a kivonatokat, ez könnyebb magyar, német okmányokat de csak ilyeseket maga szárnyára eresztve is képes feldolgozni; a latinokat azonban és más fontosakat úgy kell neki tollba mondanom. Különben ő eléggé ügyes és jóakaratú evangelicus tanuló, szinte félnapig működik — mi az irodai nyelven 4 órát tesz és kap fél napi díjat, 50 x. Holczmán, az úrbéri Tszéknél írnok, a leghasznavehetőbb, kinek munkájában megbízhatom látatlanul; de naponta (jó) csak 50 darabot bír "°TASNER GÉZA: I. m. 85—95 1. "'Önismeret Töredéke. (MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjtemény.) "

2Paur 1860. máj. 31-i és jún. 3-i levelében írta, hogy Tasnernak minden Széchenyihez írott levelét már neki visszaküldte. (MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjtemény.) 21