H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
I. AZ IRATOK TÖRTÉNETE SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETÉBEN
tak semmit, de velük együtt lakott Széchenyi írnoka, Kiss Márton. 7 5 Az ő szekrényében, egy bőröndbe rejtve megtalálták Széchenyi önismeret c. művének második felét, a 200—894. lapot. Széchenyi bizonyára azért távolította el magától ezt a művét, mert ebben volt a leghevesebb támadás az elnyomás s a császár, Ferenc József ellen, mondhatni: elejétől végéig felségsértés, gúny, nevetségessé tevés, gyűlölet személye iránt. A Blick-kel kapcsolatban is azt mondta fiának Széchenyi, legyen nagyon vigyázatos, mert „ca va au cou" — vagyis: a fejünkkel játszunk. Az Önismeretnek ez a második fele, melyet a rendőrség „Grosse ungarische Satyre"nek nevezett, s később Károlyi Árpád Nagy magyar szatyra néven adott ki, 7 6 még szenvedélyesebb és fékezetlenebb hangú az uralkodóval szemben. Széchenyi a házkutatás alatt bámulatos nyugalmat és méltóságot tanúsított. Elkobzott naplója után újba kezd, s ebben azt írja: nem találtak nála semmit, mert hiszen nem is volt itt semmi. 7 7 Ezt nyilván az esetleges újabb motozás és kutatás számára írta. Megkísérelte azt is, hogy Thierry Adolf rendőrminiszternél a beteg ember nevében tiltakozzék a házkutatás ténye ellen, de Thierry már birtokában volt az elkobzott iratoknak s fölényesen válaszolt: „a döblingi gyógyintézet nem asylum többé . . ." 7 8 Ebből látnia kellett, hogy politikai működése le van leplezve. A hír, amit Kiss Márton hozott, hogy az önismeretet megtalálták, 7 9 és Thierry levele jelentik a lelkére nehezedő egyre súlyosabb gond állomásait. Hajdan Wesselényi „árulási" perében, melynek vádja az övéhez képest igazán parányi volt, mennyit fáradt és kilincselt, szinte eredmény nélkül. Naplójában feljegyezte, hogy némelyek pallost, vagyis halált jósoltak Wesselényire. Hogyne lett volna tisztában azzal, hogy reá mi vár. Kihallgatás, letartóztatás, börtön és halál. . . mint felségsértőre: vagyonelkobzás (s ez felesége, gyermekei ínségét jelentené). Senkinek sem tesz szemrehányást, naplójában sem, senkinek sem panaszkodik, mindenért csak saját magát tartja felelősnek úgy, mint eddig is. Kínját magába fojtja. „Sie werden mich zum Tode quálen. Ich muss mich dem entziehen" — írja március 22-én. És április 8-án hajnalban agyonlőtte magát. A mindenünnen elkobzott iratokat a rendőrség „Széchenyi-Aktén" címen kezelte, és sokáig a bécsi titkos levéltárban voltak, majd ismételten , 5Kiss Márton Széchenyinek korábban is volt írnoka, és sok baja volt vele. Ideggyógyintézetben is volt már. Széchenyi halála után megőrült, és pár nap múlva meghalt. (L. Széchenyi Naplóinak több helyét és Károlyi Árpád bevezetését a Döblingi Irodalmi Hagyaték I. kötetéhez.) 7 6Gróf Széchenyi István Döblingi Irodalmi Hagyatéka II. kötet. Károlyi ezt külön műnek tartotta, mely nem tartozik az ,,Onismeret"-hez. "1860. márc. 3.: „Sie fanden gar nichts, was mich komprommittiren könnte, weil ich nichts habe." 7 8Thierry Adolf báró rendőrminiszterhez Széchenyi márc. 4-én írt (Kiadva: Döblingi Irodahni Hagyatéka, I. köt. 461. 1.). A kapott válasz márc 16-án kelt (Uo. 484. 1.). "Széchenyi naplójában Kisst nem vádolja. Márc. 11-i bejegyzése: „Kiss ein weiser Esel", mást nem ír róla és tovább sakkozik vele. 16
