Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése 1854–1949 (A MTAK kiadványai 52. Budapest, 1966)
II. A Történettudományi Bizottság működése
30 felemeléséről. A minisztérium hajlandó volt az emelésre, „ha a bizottság meggyőző okokkal s a történelmi kutatások terén reá váró feladatok nagyságával indokolná kérését". 9 2 Az indokolás kidolgozására ugyanekkor albizottság létesült, amely Fejérpataky Lászlót bízta meg az elkészítéssel. Ez nem történt meg. Fejérpataky László előadó szerint: „az előadó nem volt abban a helyzetben, hogy e megbízásnak eleget tegyen. Különben is a változott közviszonyok ez idő szerint nem nyújtván kilátást a bizottság kérésének teljesítésére, indítványozza, hogy e memorandum elkészítése későbbi időre halasztassék, mikor is az alapos megvitatás tárgyává lesz teendő". 9 3 A bizottság a bejelentést tudomásul vette és az indokolást elfogadta. Másodszor 1910-ben Csánki Dezső bizottsági elnök véli kívánatosnak, „hogy a bizottság jövendő munkásságára nézve, részletes, tervszerű programot dogozzon ki, aminek már igen becses előmunkálatai is vannak; igaz, hogy a bizottság dotatiójának korlátolt volta és fennálló kötelezettségei ily tervszerű program megvalósítását egyelőre nem teszik lehetővé, de esetleg ily program alapján a bizottság elégtelen dotatiójának kellő emelése lesz kieszközölhető. A bizottság megvitatás után ez ügyben javaslattételre albizottságot küld ki, melynek tagjai: Csánki Dezső biz. elnök, Angyal Dávid, Békefi Rémig, Borovszky Samu, Komáromy András, Tagányi Károly, Vécsey Tamás biz. tagok és Fejérpataky László biz. előadó. Ez albizottság munkálatának elkészítésére határidőt nem állapít meg". 9 4 Ez a program sem készült el és a bizottság az egyre szűkebbre szoruló anyagi keretek között és a több mint félszázaddal előbb megállapított feladatainak „vélt" teljesítése mellett folytatta munkálkodását. Az ekkor elfogadott álláspont sajnálatosan meghatározta a TB egész tevékenységének további menetét, és nem engedte meg, hogy a bizottság nagyszabású új forráskiadványok létesítéséhez fogjon. Elvben kimondta ugyan a régi, illetőleg a folyamatban volt sorozatok köteteinek folytatását és befejezését, 9 5 gyakorlatában mégis az egyénileg kiadásra felajánlott — legtöbb esetben persze fontos és hézagpótló — művek megjelentetését segítette elő. Igaz, hogy a jövőbeni fejlődésbe már beleszólt az első világháború kitörése is. A háborús évek, az egyre emelkedő nyomdai árak, alig egy-két mű megjelentetését tették lehetővé. A háború után bekövetkezett súlyos gazdasági válság alatt — amelyben az Akadémia csaknem egész vagyonát elvesztette — 9 6 megbénult a bizottság működése is. 1923-ban a Vallás92 Jegyzőkönyvek, 1905. január 7. 93 Jegyzőkönyvek, 1905. március 4. 94 Jegyzőkönyvek, 1910. május 6. 95 Iratai 15/1912. 96 Ld. erről Berzeviczy Albert összefoglalását az Ak. Ért. 1925. 238. p.
