Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése 1854–1949 (A MTAK kiadványai 52. Budapest, 1966)
II. A Történettudományi Bizottság működése
17 1855—61-ig a kisebb történelmi emlékek publikálását szolgáló Magyar Történelmi Tárból hét kötet jelent meg, és kettő sajtó alatt van — írta Toldy Ferenc. A nagyobb történelmi emlékek számára indított sorozatból, a Magyar Történelmi Emlékekből 1861-ig (öt év alatt) két osztályban 13 kötet (6 az első osztályból [a Brüsszeli Okmánytár 4, a Simonyi Ernő által gyűjtött Londoni Okmánytár 1, és az Árpádkori Új Okmánytár 1 kötete] és 7 a második osztályból) látott napvilágot. A harmadik osztályban a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozatában is előkészületben van két kötet XVI. és XVII. századi napló, aminek a kiadása csak a szűkös anyagi viszonyok miatt nem történhetett meg. Két új feladat is felkeltette a bizottság figyelmét — olvashatjuk tovább a jelentésben —: az egyik a nyelv- és erkölcstörténetre is fontos gyűjtemény a Magyar Leveles Tár kiadása, amelynek I. kötete 400 magyar levelet közöl 1504—1560 között. A másik, török—magyarkori okmányok gyűjtése, másolása, regesztázása, vagy fordítása. Ennek a munkálatai már 1853-ban megindultak és nemcsak a Magyarországon található okiratokra terjedt ki, hanem a bécsi cs. titkos levéltárban is másoltatott a bizottság egy kötetre valót. Ilyen módon már egy becses gyűjtemény állt kiadásra készen, ami csak végleges átnézésre, illetőleg fordításra várt. Ezzel indult meg a TB gondozásában megjelent következő sorozat a Török—magyarkori Történelmi Emlékek I. osztályának kiadása, amiből 1853—1874 között kilenc kötet látott napvilágot. A II. osztálynak, a Török Történetírók öt kötetének megjelenése az 1893—1908 közötti időszakra esik. Toldy Ferenc az említett jelentés további részében arra hivatkozott, hogy mindezekből látható: a TB „eddig is már epochális módon működött, hogy csak nagyobb pénzerő nyerésétől függ annak mégnagyobb mérvben munkálkodhatása, és hogy a TB az Igazgató Tanács különös pártolására annyival inkább méltó, mert mind az eddig aratott erkölcsi siker, mind az Akadémiára hozott dísz, mindazon nagyszerű jövendő, melyet folytatott élénk működése a magyar történelemnek ígér, s az európai hír, mely attól el nem maradhat, megérdemlik az áldozatot, melyet kérünk". 5 1 A jelentésből ugyanis kitűnik, hogy a bizottságnak 1861-ben előreláthatólag 6750 forint kiadása lesz és így az 1855-ben létrehozott külön pénztárban kezelt összegek nem fedezik a szükséges kiadásokat. A bizottság arra kérte az Igazgató Tanácsot, hogy eddigi évi 1000 forint szubvencióját 2450 forintra emelje fel. „Ha a Tek. Igazgatóság a kért újabb subventiót 2450 forintban rendszerezni méltóztatik: ez áldozathoz arányban nem álló meglévő progesszióban fog históriánk kincstára növekedni.. ," 5 2 51 Iratai 1/1861. 52 Uo. 5
