Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
Könyvtárépítés, berendezés
32 Iván — Iparterv), Műszaki Fizikai Kutató Intézet, Mikrobiológiai Kutató Csoport — ezek esetében tehát könyvtárosok és tervezők viszonylag szabad kezet kaptak, hogy korszerű kutatóintézeti könyvtárat hozzanak létre. A felsoroltak közül legjobban sikerült a Központi Fizikai Kutató Intézet könyvtárának új elhelyezése: az épület adottságainak figyelembevételével itt könyvtáros és tervező alkotó együttműködéséből valóban jó eredmény született. A felsorolt intézetek (a Mikrobiológiai Kutató Csoport kivételével) könyvtáraikat mind a klasszikus hármas tagoltságú nagykönyvtárak mintájára tervezték meg (raktár — olvasóterem — könyvtárosi munkahely). Részben a helyiség adottságai következtében sikerült sokkal korszerűbben a Biokémiai Intézet könyvtárának új berendezése (tervező: Juhász László — Iparművészeti Tanács): itt egyetlen nagyméretű, magas helyiség felhasználásával kellett minden igényt kielégíteni. Az említett példák jól érzékeltetik a hazai modern könyvtárépítészetben mutatkozó ellentmondásokat és feladatokat is. 2 6 A hármas tagoltságú könyvtár, amelyben a raktározás, az olvasószolgálat és a feldolgozás területileg egymástól élesen elkülönül, a harmincas évek közepétől kezdett fellazulni, főleg a raktár és az olvasóterem határterületén, vagyis a könyv és az olvasó között. Fokozatosan tért hódít a „szabalpolcos" vagy „önkiszolgáló" könyvtár — tehát egyfelől a raktár, a könyv közelít az olvasóhoz, másfelől azonban a klasszikus könyvraktárakban is helyet biztosítanak a kutatónak (pl. Cambridge, Oxford egyetemi könyvtárai). Kutatóintézeti könyvtárainkban kutatónak is, olvasónak is előny, hogy nagymértékben csökken az olvasó kiszolgálásának feladata, a könyvtárosnak hasznos ideje szabadul fel a tartalmi feltárómunkához — ugyanakkor azonban az állományvédelem szempontjai jobb szervezést kívánnak. Említett példáink közül a Biokémiai Kutató Intézet jó bizonyíték arra, hogy az önkiszolgáló könyvtár nem jelent feltétlenül veszélyt az állományra. Ez a könyvtár gyakorlatilag éjjel-nappal (az intézeti kísérletek éjszaka sem szünetelnek) a kutatók rendelkezésére áll. A nap minden órájában találkozunk a kellemes, nyugodt munkalehetőségeket biztosító teremben olvasókkal, akik a könyvtáros távollétében részben a jól szerkesztett katalógusok, részben az áttekinthető önfeltáró könyvtári rend segítségével találják meg a szükséges irodalmat. A könyvtári munka menete nem zavarja az olvasókat — mint ahogy az ő jelenlétük is legfeljebb kedvezően befolyásolja a könyvtáros munkáját és még szorosabbra fűzi kapcsolatát az intézet munkatársaival. A Biokémiai Intézet könyvtárának berendezését természetesen nagymértékben meghatározzák a terem adottságai. Az eddigi tapasztalatok alapján ideálisnak az olyan megoldást tartanánk, ahol kutató—könyv—könyvtáros szoros együttélése mellett van olyan teljesen külön helyiség, ahol
