Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

Az intézeti könyvtárak katalógushálózata

26 dített táblázatok alapján osztályozzák állományukat. Széleskörű elterjedése nem véletlen. Legnagyobb érdemei: 1. nemzetközi jellege. Nemcsak jelzetei (számok) nyelvek felettiek: gondozása, fejlesztése is nemzetközi szervnél történik; 2. terjedelme, részletessége; 3. továbbfejleszthetősége; 4. rugalmassága stb. Természetesen az ETO is távol áll attól, hogy minden követelménynek maradéktalanul megfelelhessen. Legnagyobb hibája, hogy a tudományok gyors fejlődésével nem tudott lépést tartani, nem sikerült változatlanul tükröznie a valóság összefüggéseit. Olyan szakrendszert azonban, amely minden követelménynek meg tud felelni, mind ez ideig nem sikerült kialakítani. Az évek óta készülő új szovjet szakrendszer egyelőre még munkában van: ezzel egyidejűleg a szovjet természettudományos és műszaki szakkönyvtárakban 1962-ben egységesen elrendelték az ETO használatát. Nemzetközi és általános hazai elterjedtsége olyan érv, amely használata mellett szól. Az intézeti szakkatalógus rendszerének megválasztásával kapcsolatban beszélni kell a tárgy szókatalógusokról is. A mű tartalmát kifejező tárgyszavak betűrendjében beosztott katalóguscédulák mechanikus rendben adnak tartalmi felvilágosítást. Ahhoz azonban, hogy egy tárgyszókatalógus jól használható legyen, szükség van az illető tudományterület jól átgondolt rendszerezésére. A szisztéma betűrendbe sorolt meghatározásai adják ily módon a tárgyszavakat. Vagyis: a tárgy szókatalógussal nem kerülhettük el az „osztályozást" — ugyanakkor azonban lemondtunk a szélesebb körben használt szakrendszer kínálta előnyökről. — Mindenegyes, bármily szakszerűen és korszerűen megszerkesztett tárgyszórendszer (és vajon tudunk-e olyant szerkeszteni, amely ne havonként avulna és kívánna kiegészítést?) hozzájárul a tudományterület felaprózásához, differenciálásához akkor, amikor nekünk éppen ellenkezőleg, arra van szükégünk, hogy a tudományok integrálódásának megfelelően minél szélesebb területeken tudjunk azonos nyelvet kialakítani. Ugyanezt kell mondanunk a több intézetben kialakított „saját" szakrendszerekről is. Meglehet, hűségesebben tükrözik az intézet kutatási területét az ETO-nál, vagy akár más összefoglaló rendszerezésnél (ilyenek pl. a nagy nemzetközi referáló lapok tartalomjegyzékei, szakmutatói) — azonban elhatárolják magukat a rokonintézményektől és sokszor még termiriológiailag is különféle nyelveken beszélnek. Az ETO legnagyobb előnye éppen az, hogy segítségével azonos fogalmakat azonos terminológiával fejezhetünk ki országhatárokon belül és kívül egyaránt. Intézeti könyvtáraink nagyobb részében az Egyetemes Tizedes Osz-