Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

Gyűjtőkör

GYŰJTŐKOR Könyvtáraink, különösen a természettudományos kutatásokat folytató intézetekben, viszonylag fiatal intézmények, alig néhány száz kötettel kezdték meg működésüket. Az első 1—2 esztendőben általában elérik a 2000-es állományt, majd fokozatosan az 5000-et. Gyűjtőkörük természetesen, feladatuknak megfelelően, igazodik az intézet kutatási profiljához. A távlati tudományos tervek 5 éves perspektívában szabják meg az akadémiai intézetek programját. Ezt szolgálja a könyvtárak állománya, gyűjtése. Igen érdekes tapasztalatokat nyújtott az a vizsgálódás, amellyel az intézeti könyvrendelésekben mutatkozó átfedéseket elemeztük. Kiderült, hogy a könyvtári gyűjtés céltudatos, jól körülhatárolt tendenciája pontosan tükrözi az intézet jól meghatározott programját; ugyanakkor a túlságosan szétszórt, eklektikus vagy változó irányú gyűjtés a kutatási profil kialakulatlanságát sejteti. Az alapvető, több helyütt szükséges kézikönyveket és a határterületeket leszámítva, a könyvrendelésekben ott mutatkoznak átfedések, ahol nem elhatároltak, kialakultak a kutatási profilok. E könyvtárak állományának összetétele csak akkor felelhet meg a célnak, ha az állomány egésze korszerű anyagot tartalmaz, valamint ha a könyvek és folyóiratok mellett mind nagyobb helyet foglal el bennük az ún. „nem hagyományos könyvtári anyag". Tudományáganként változik a szakirodalom elévülésének gyorsasága, az ún. felezési idő.* Mivel szakkönyvtáraink befogadóképessége nem korlátlan és mivel nem is lenne célszerű nagy mennyiségű, elavult, csak tudománytörténeti szempontból értékes anyaggal nehezíteni az eligazodást, felvetődik a kérdés: mi történjék ezzel a kutatás szempontjából már nem időszerű állománytesttel. Nem lehet általánosan meghatározni azt az optimális könyvmennyiséget, amely kutatóintézeti könyvtárban kívánatos lehet, annál is kevésbé, mert ebben nagy eltérések vannak társadalom- és természettudományok között. Az ideális megoldás (a teljesen elértéktelenedett anyag selejtezése mellett) * Felezési időnek nevezzük azt az időtartamot, amelyen belül a hivatkozott irodalmi műveknek 50%-a megjelent. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a felezési idő — tehát az elavulási idő — a legrövidebb az alkalmazott tudományok területén; lassúbb az elméleti és alaptudományokban. 17