Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
Tájékoztatás: a jövő központi feladata
18 Korszerű tájékoztató tevékenység kifejtéséhez azonban a feladatok színvonalához méltó könyvtárosok és — nem utolsósorban — „célszerű felszerelés és megfelelő helyiségek" szükségesek. A fenti néhány sorban vázolt feladatok folyamatos megoldása áll előttünk. Mielőtt azonban egyenként, részletesebben megvizsgálnánk az azokkal kapcsolatos tennivalókat, helyes volna felvetnünk egy Akadémiánkon különösen időszerű kérdést: melyek az akadémiai kutatóintézeti könyvtárak tájékoztatási feladatai? Mi az, ami még könyvtári feladat, mi az, ami meghaladja azt — végül mi legyen könyvtár és dokumentáció viszonya intézeteinkben. 2 4 A könyvtári tájékoztatás két szinten történik: 1. a szakterület legfrissebb irodalmáról és minden hozzáférhető dokumentumról (bibliográfiák, referáló lapok, prospektusok stb. alapján), 2. a beszerzett anyag feltárása alapján, a szakterület legújabb tudományos eredményeiről, a kutatások „világszínvonaláról". A könyvtárakban felhalmozott irodalom csak akkor válik hasznossá, ha azt — formájára való tekintet nélkül — sokoldalúan feltárjuk és a kutatók számára gyorsan és könnyen hozzáférhetővé tesszük. A hozzáférhetővé tételnek sokféle változata van: az egyszerű kézbeadástól a szellemi tartalom összefoglalásáig, vagyis a betűrendes katalógustól a fordításon keresztül az értékelő referátumig terjed. Mindez, amennyiben a szakirodalom feltárását jelenti, tájékoztatási feladat. Az, hogy ezt a feladatot egyedül a megfelelően megerősített könyvtár (mint pl. a Földrajztudományi Kutató Csoportban), vagy könyvtár és dokumentációs csoport egymás mellett (Közgazdaságtudományi Intézet) végzi, az szervezési kérdés, amely azonban a tartalmi munkát is befolyásolja. Van persze olyan eset is, amikor könyvtár és dokumentáció egymástól elszakítva, függetlenül működik (Történettudományi Intézet). Ki kell kísérletezni, a helyi adottságok figyelembevételével az intézeti tudományos tájékoztatási munka legcélszerűbb szervezeti kereteit. E feladat az elkövetkező időkben vár megoldásra. A magyar könyvtárügy sajátos fejlődése — szerencsésen — úgy hozta, hogy a dokumentáció általában nem vált külön a könyvtártól, inkább annak talaján épült ki. A felszabadulás után létrehozott dokumentációs központok (amelyek egyike-másika éppen az Akadémia szervezeti kereteibe, sőt hálózatába tartozott) —, ha nem egyenesen egy-egy nagykönyvtár talajából nőttek ki, mint a leggyorsabban fejlődött műszaki vagy mezőgazdasági dokumentáció —, egymásután simultak hozzá a könyvtári szervezethez. Az akadémiai hálózat kialakulásának körülményei és e hálózat összetétele eredményeképp a tájékoztató-dokumentációs tevékenység is sajátos jellegű. A magyar tudományos élet történeti fejlődése folytán a régi,
