Fráter Jánosné: Részletek az Akadémiai Könyvtár történetéből 1865–1875 (A MTAK kiadványai 45. Budapest, 1965)

5. Miután az Akadémia „magyar irodalmi intézet is, az irodalomtörténet egész szaka teljesen, segédeszközül az egyetemes irodalomtörténet, jelesb egyetemes és különszerű munkái, továbbá a magyar középkori irodalom, úgy az új irodalom is lehetőleg kiegészítendők és folytatandók". Itt szintén együttműködés szükséges a Nemzeti Múzeum könyvtárával. 6. Segédosztály gyanánt is meg kell lenni, nagy enciklopédiái, speciális „felütő" munkáknak. 7. Az akadémiai tagok által kívánt különleges, a kísérleteket szolgáló drágább speciális munkák, különösen monográfiák, szükségesek. Az Egyetemi Könyvtár gyűjtőköréről a következőket írja: 1. Mindazon szakokban, melyek az egyetemen képviselve vannak, meg kell lenni a fontosabb alapmunkáknak, kútfőknek, egyetemes munkáknak. Különösen a teológiai és orvosi szakok területén, mert ezeketa másik két könyvtár nem gyűjti. A többi tudományszakokban kívánatos, hogy a könyvtár működjék együtt a másik két nagykönyvtárral, és itt különösen figyelemmel kell lenni a természettani, vegyészeti és természetrajzi, továbbá a jogtudományi művekre. A nyelvészeti munkákat az Akadémia gyűjti, tehát itt inkább a „lingvisztikára", a szótári és nyelvtanító munkákra kell figyelemmel lenni. A történelemből az új dolgozatok gyűjtésére, de a hazai történelemből teljességre kell törekedni. Az irodalomtörténetből főleg az új, jobb kézi- és tankönyvek szükségesek, a magyar irodalom kiegészítendő, a classica filologia kiváló figyelmet követel, az „új népek" irodalmát teljességgel gyűjteni kell. 2. A tanulók szempontjából a jó és jeles- tan- és kézikönyveket minden az egyetemen képviselt tudományágban, teljesen, a német nyelven írtakat is, egyeseket két sőt három példányban. 3. Minden szakból „felütő" munkák is szükségesek. Toldy Ferenc ezután az országos segély elosztására tér át: „Nem vagyok képes azon pénzösszeget meghatározni, mely e három könyvtárnak, a vázolt határok közt lehető színvonalon tartására múlhatatlanul megkívántató. De ha tekintem, hogy ezek együtt a bécsi udvari könyvtár szükségleteinél nem kevesebbel bírnak, ez pedig már sok évek óta 19.000 ftnyi dotációval van ellátva — miután mi nemcsak az idővel lépést tartani, hanem régi hézagokat is pótlani vagyunk kénytelenek: úgy hiszem a három könyvtár 19.000 forintnál kevesebbel nem képes külön céljainak megfelelni. Tekintve pedig mindeniknek körét és szakjai terjedelmét, úgy látszik, a nemzeti múzeumi könyvtárnak — tekintve, hogy a hazai érdekű kéziratok és okmányok beszerzésére van első vonalban utasítva 4.000 — az akadémiai könyvtárnak, mely a teológiát és orvosi tudományokat legnagyobbrészt, a classica filologiát, úgy az új népek szépirodalmát is nagyobb terjedelemben nélkülözheti, 6.000 — az egyetemé, végre egyetemes körénél, s különösen az orvosi és természettudományi igen drága, s részben szinte kizárólag reá néző szakoknál fogva 9.000 ftnyi dotációt méltán igényelhetnek." A három nagykönyvtárról szóló helyzetjelentés alapján Szász Károly elemezte a magyarországi közkönyvtárak helyzetét, viszonyait, s a jelentést azután Eötvös József miniszternek nyújtotta be." A közkönyvtárak helyzetét a képviselőház is tárgyalta, azonban ez a tárgyalás túlságosan hosszadalmasra nyúlt. A vita során a lapokban több tanulmány és cikk látott napvilágot a "Szász Károly: Közkönyvtáraink és az egy országos könyvtár c. cikkefrégén a jegyzetet. (Pest, 1871.) 48