Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

zerválás nélkül, eredeti állapotában akartuk megőrizni. Főleg Vörösmarty Mihály könyvtárával kapcsolatban volt szükségünk erre. Vörösmarty egyálta­lán nem volt bibliofil hajlamú ember, könyveinek nagy része kötetlen. Beköté­sük a könyvtár (mindössze kevesebb mint száz kötetünk van belőle) képének meghamisítása lett volna, kötetlenül való tárolásuk viszont csak elpusztulá­sukat eredményezhette volna. NÉMETH JENŐ ezért különleges, kettős toko­kat készített számukra. (49. kép.) Ugyancsak Németh Jenő megoldása az a fió­kos-könyv-szerű tok, (50. kép.) amelyben Csajághy Laura szétesett imádsá­goskönyvét őrizzük. A könyv lapjai tele vannak virágokkal, hajfürtökkel, sza­lagokkal. Bármilyen más konzerválási mód, újrakötés kegyeletsértés lett volna. Ha másfél évtizeddel az állományvédelmi munka kezdete után nézzük végig kézirattárunkat s régi-könyv gyűjteményünket és örömmel regisztrál­juk a megtett út eredményeit, akkor látjuk csak, mennyi még a teendő. Hi­szen nemcsak a régi, hiányos kézirattároló eszközöket, hibás tékákat kell fo­kozatosan kicserélni, sok sérült levelet, kéziratot kijavítani, nemcsak a rak­tárakban várnak még kiválogatásra a konzerválásra szoruló kötetek ezrei, hanem gyűjteményeink élő, gyarapodó szervezetek lévén, nagy tömegben fo­lyik a kéziratok beáramlása, könyvek beszerzése. Ezek ugyanúgy megkíván­ják a védőtárolást, a konzerválást, mint azok, amelyek már régóta a birto­kunkban vannak. A kézirat- és könyvkonzerválás tehát nem pusztán egyszer elvégzendő munka, hanem állandó feladat; az állományvédelem éppen annyira fontos és nélkülözhetetlen egy könyvtárban, mint a gyarapítás és a földolgo­zás. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom