Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

erre a célra. A következő évtől kezdve a könyvtár rendes évi költségvetése tartalmazott mindig erre vonatkozó tételeket. Ilyen módon néhány év alatt sikerült teljesen átalakítani a gyűjtemény képét. A szükséges munkákat túlnyomórészt Sasvári Dezső végezte, mert a könyvtárnak nemhogy saját konzervátorai és restauráló műhelye, hanem még csak házi könyvkötészete sem volt. Három-négy év alatt megtörtént a kézirat és régi magyar könyvanyag legfontosabb részének rendbehozása.

5 Mikor azután 1954-ben önálló csoportként megalakult a régi-könyvek gyűjteménye, itt is égetően sürgős feladatként jelentkezett általában a könyvek, de különös fontossággal az aggasztóan rossz állapotban levő ősnyomtatványok további pusztulásának megakadályozása. Még a Telekiek adományából, egy évszázada idekerült ősnyomtatványok nagy része is siralmasan rossz állapotban volt (5.-8. kép.) Széteső kötetek, fölhasadozott bőrborítással, felibe tört fatáblákkal, minden kötés nélkül szakadozó könyvek, esetleg valamiféle rossz keménypapírdarabok, elhasznált naptárhátak közé spárgával összekötve. Vagy ha a régi kötés már javításra készült, a gyönge félvászon, vagy ízléstelén tarka félbőrkötések, az össze-vissza ragasztgatott lapok, a glosszákra tekintettel nem levő körülvágás, vegyes bőrdarabokkal végrehajtott kötéskiegészítések semmivel sem járultak hozzá, hogy javítsák a meglehetősen vigasztalan képet. Eredetileg sokkal jobb állapotban voltak a Vigyázó-gyűjteményből kapott ősnyomtatványok, de mikor a kézirattár új berendezésének elkészülte után nem sokkal váratlanul kiderült, hogy födémcsere szükséges és ezért az állományt átmenetileg máshol kellet elhelyezni, az ősnyomtatványok egy nedves, hulló vakolatú, sötét helyiségbe kerültek, gondatlanul egymásra halmozva, a többi már úgyis rongált kötésekkel együtt a jó állapotban levők is súlyos sérüléseket szenvedtek. A helyzet, ugyanúgy mint annak idején a kéziratokkal kapcsolatban, nagyarányú és sürgős beavatkozást tett szükségessé. A feladat megoldásához azonban számba kellett venni a lehetőségeket. Az ősnyomtatványok legfontosabb munkálataira az Akadémia — miután az illetékeseknek megfelelő fényképes dokumentációval és kiállítással föltártuk a helyzetet, ugyanúgy 50 000 Ft-ot engedélyezett, mint a kéziattár hasonló munkálatainak megindulásakor. Magyarországi viszonyokhoz képest ez az 50 000 Ft hatalmas összeg volt, •addig hasonló összeget nálunk még nem fordítottak könyvkonzerválásra, de arról természetesen szó sem lehetett, hogy restaurálóműhelyt, kutatólaboratóriumot rendezzünk be, drága gépeket, eszközöket szerezzünk be, állandó szakembereket alkalmazzunk. Hiszen a rendelkezésre álló összeg az alapföltételek megteremtésének is csak egy kis részére lett volna elegendő. Beruházásokra tehát nem költhettünk, hanem igyekeztünk minden fillért a legsűrgősrebb feladatok elvégzésére fordítani. Meginduló munkánkat így csak külső szakemberekre alapozhattuk. A munkálatok megindítása azonban nem volt egyszerű. A feladat sürgősségét láttuk, a segítőkészség megvolt az illetékes tényezőkben, de hogy pontosan mit és hogyan kell tenni, arra vonatkozólag nagyrészt magunknak kellett kialakítanunk az elveket és módszereket, mert ezen a téren még meglehetős nagy volt a tájékozatlanság. Magyarországon az ismertetett előzmények folytán a könyvkonzerválás és restaurálás elveit és módszereit illetőleg nem voltak kialakult és általánosan elfogadott elgondolások. Nem voltak ismeretesek a 5 Ld. erről Berlász Jenő i. m. 29