Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

Berendezés, raktározás Hat méter magas, meglehetősen rossz világításé, nagy helyiség, a mennyezetig épített, egyszerű, nyitott polcokkal sűrűn beépítve; a polcokon egymás mellett zsúfoltan sorakozó kódexek és más kötetes kéziratok, fasciculusok, könyvtáblaszerű tékákba foglalt vagy csomagolópapírba burkolt, sokszor csak egyszerűen spárgával átkötött kéziratcsomagok: ez volt a kézirattár 1949-ig. A régi könyvek — ekkor még külön gyűjtemény híján — általában megkülönböztetés nélkül részesültek a könyvtár egész raktári állományának mostoha sorsában; csak az ősnyomtatványok és régi magyar könyvek kaptak üvegajtós szekrényekben elhelyezést. A könyvtár újjáépítése során 1950/51-ben készült el a kézirattár új berendezése az egykori Főtitkári Hivatal és a főtitkári lakás átalakított területéből: három egymásba nyíló helyiségben mint galériás teremkönyvtár. (1. kép.) Ehhez a három helyiséghez csatlakozott 1959-ben a negyedik helyiségnek az előzőkkel összhangban, de más rendszerű tárolásra berendezett beépítése. (2. kép.) A négy helyiségben elhelyezett kézirattár és régi könyvek gyűjteménye ma is könyvtárunk egyik látványossága, bár esztétikai hatásából sokat vesztett azáltal, hogy a megsokszorozódott állománygyarapodással párhuzamosan szükségessé vált létszámnövekedés miatt — megfelelő munkaszobák hiányában — munkaasztalokkal kellett telezsúfolni a korábban levegős helyiségeket. Az új berendezés az előző állapottal szemben állományvédelmi szempontból is nagy lépés volt előre, mert a kéziratok, ősnyomtatványok és régi magyar könyvek egyforma, üvegajtós szekrényekbe kerültek, (a legutoljára berendezett negyedik helyiségben pedig — főleg a Történelmi Bizottság másolatanyaga és nagyobb terjedelmű kézirathagyatékok — nyitott polcokon, illetőleg csúszósíneken elhelyezett, zárt dobozokba.) A legértékesebb anvag fokozott védelmére a kutatóterem területéből leválasztott, tűzbiztos páncélajtóval ellátott, 9 m

2 alapterületű szoba épült. (3. kép.) Az ún. ,,páncélszobában" elhelyezett vasszekrények azonban nem váltak be. Alacsony formájuk, rosszul állítható polcaik miatt nem jó a helykihasználásuk; rossz a szellőzésük, a pára a hideg vasfelületeken könnyebben lecsapódhatik, mint fapolcokon, belsejüket világosság nem éri. A megfelelő szellőztetőberendezés hiánya egyébként ennek az egész helyiségnek fogyatékossága. Szellőztetni ui. csak az ajtó nyitvatartásával lehet, akkor pedig az állomány biztonsága van veszedelemben. Az egész kézirattár tűzvédelme érdekében a teremsor külső falán elhelyezett, tehát csak kívülről kezelhető, de ott kulccsal elzárt szekrénybe épített áramkikapcsoló berendezés létesült. Ennek segítségével a munkaidő végén az egész területet áramtalanítani lehet. Rövidzárlat nem okozhat tüzet. A két középső szobában tűzjelző berendezés is van. A könyvtári munka végzése, a gyors kiszolgálás lehetősége, az anyag szemmeltartása s nem utolsó sorban a „történelmi hangulat" szempontjából az új berendezés nagyon jó volt, de az állományvédelemre nézve hátrányos vonásai idővel mind jobban kiderültek. Az első hátrány volt már maga az a körülmény, hogy bár a kézirattár gyarapodása a vártnál sokszorosan nagyobb volt, viszont a termek befogadóképességét nem lehetett növelni, sem pedig csatlakozó új helyiségekhez jutni. A raktározást tehát hamarosan ki kellett terjeszteni távolabbi, sőt más emeleten levő helyekre is. További súlyos hátrány volt az, hogy a kutatóforgalom fejlődése és az osztály erős létszámgyarapodása fokozta azt a közismert vesze27