Büky Béla: A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre. Témamegoszlási statisztikák készítése és alkalmazása (A MTAK kiadványai 43. Budapest, 1964)

nálati szokásainak felmérését, a kutatási munkaidőmérleg készítését, a tudományos ismeretközlés módszereinek kutatását stb. Ez utóbbi részfeladatról szólva többek közt a következőket írja: „A tudományos tájékoztatás különféle elemzésekkel járulhat hozzá az ismeretközlés módszereinek tanulmányozásához, továbbfejlesztéséhez, Ilyen a publikációk visszatükröződésének elemzése és témaelemzési módszerének fejlesztése, vagyis annak lehető egzakt mérése, hogy egy adott profilú folyóirat közleményeinek témái hogyan aránylanak a profilhoz, továbbá, hogy adott tudományterület fő kutatási témái milyen arányban szerepelnek a folyóiratokban." (I.m. 144. 1.) Merészség lenne azt állítani, hogy az ilyen tómaelemzési statisztikák készítése valamiféle újkoletű módszer, ós hogy ezt mi alkalmazzuk elsőként. Már évtizedekkel ezelőtt ismerték ós alkalmazták ezt az eljárást külföldön „content analysis", „analyse du contenu" sll>. néven. M. DUVERGER a társadalomtudományok módszereiről

6 írt összefoglaló munkájában részletesen ismerteti ezt a módszert. Megállapítja, hogy az „analyse du contenu", tehát a tartalomelemzés" szoros kapcsolatban ós rokonságban áll az ún. „sémantiquo quantitative"-val, tehát a kvantitatív szemantikának nevezett, elemző eljárással. Ez utóbbi egy adott szöveg igen kis egységekre (pl. szavakra) való bontásán alapul. Az ilyen elemzés célja lehet pl. a stílus jellemzőinek meghatározása, de lehet ugyanakkor bizonyos (kivonatolási érdekű) tartalmi jellemzők megállapítása stb. A kvantitatív szemantika mellett egy másik módszert is rokonságba hoz M. DUVERGER a tartalomelemzéssel: az „analyse des tables des matiéres quantifiées" nevű módszert, tehát a tartalomjegyzékek mennyiségi összehasonlításának módszerét. Úgy véli, hogy a tartalomelemzésnek nevezett módszer, részletesség és precizitás tekintetében a másik kettő között kb. középütt foglal helyet. M. DUVERGER a tartalomelemzési módszer alkalmazásának rövid történetét is ismerteti (152—154. 1.). Az első alkalmazások szerinte 1923-ra nyúlnak vissza; ekkor jelent meg ugyanis E. W. HUME Statisticál bibliography in relation lo the growth of modern civilisation (New York) c. munkája, amelyben már a szóban forgó módszer bibliográfiai anyagra való alkalmazásával találkozunk. AII. világháború folyamán P. EAZARSFELD és F. N. STANTON hasonló módszerrel vizsgálták a rádióadások programját, (Radio research 1941 és Radio research 1942—1943). Egész könyvtermések és folyóirattermések átfogó elemzésére is alkalmazták o módszert : így B. BERELSOIST ós P . SALTER az amerikai hetilapok szépirodalmi anyagát elemezték, N. DELOUGAZ pedig Somé significant trends in Soviet book production címmel írt cikket (Libr. Quart. 1949. 250—271. 1.). Módszertani kézikönyvek is megjelentek a tartalomelemzósi módszer bemutatására, ilyenek W. SCHUTZ doktori értekezése Theory and methodology of content analysis (1950) címmel ós B. BERELSON immár klasszikussá vált összefoglaló munkája: Content analysis in communication research (New York, 1952). Gazdag módszertani anyagot tartalmaz ezenkívül a DUVERGER által nem említett Trends in content analysis (Urbana, 1959) c. kötet is. írott és szóban előadott dokumentum-anyagról egyéb dokumentumok elemzésére is átvitték a módszert, így W. ALBIG 1939-ben a közízlés irányait a politikai rajzok ós karikatúrák elemzése segítségével állapította meg (The graphic arts and public opinion c. New York-ban megjelent könyvében). P. SOROKIN általában a képzőművészetekre, J. H. MUELLER ÓS K. HEVNER, pedig a zenére alkalmazták ugyanezt a módszert. — Ugyanezen módszer magyar alkalmazási kísérletei sem hiányzanak. Nálunk a szóban forgó módszert nem annyira feltáró, tájékozódási célzattal alkalmazták, mint inkább visszatekintő, tervjelentesi célzattal. A Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésein az elnökség ós az egyes tudományos osztályok szoktak beszámolóikban kisebb tómaelemzési statisztikákat közzétenni a megjelent publikációik anyagáról.

8 Sajnos a tudományos tájékoztatási célzatú hazai tartalomelemzések száma még igen csekély. Ilyen célzatú már pl. RÓZSA György A magyar társadalomtudományok az UNESCO kiadvémyaiban c. tanulmányában (Bp. 1960) található témaelemzés. 2. Mivel nincs egységes hazai gyakorlat a témaelemzési statisztikák készítése terén, tanulmányunk fő feladatának éppen annak bemutatását 6 DUVERGER, Maurice: Méthodes des sciences sociales. Paris, 1961. 7 Mi a témaelemzés jelentéskörót szűkebben értelmezzük, mint DUVERGER a tartalomelemzés jelentéstartalmát. 8Vö. pl. a következő elemzósekot: Magy. Tud. Akad. Kém. Tud. Oszt. Közi. 1960. 141 —163. 1. Magy. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1960. 23—25. 1. 4