Csapodi Csaba: Beatrix királyné könyvtára (A MTAK kiadványai 41. Budapest, 1964)
8 dékozó címere látható. Ilyen VITÉZ János CICERŐ-kódexe, amelynek címlapjára VITÉZ címerét festették, de csatjai egyikén MÁTYÁS címere van. 3' Még pontosabban megfelel a Psalterium esetének az a breviárium, amelyet IV. HENRIK francia király ajándékozott FERDINÁND osztrák főhercegnek, a későbbi II. FERDINÁND császárnak. A breviárium rendkívül díszes kötésének közepét a francia király címere és a nevét jelző H betű foglalja el, négy sarkában is koronás H betűk, bent ellenben a megajándékozott tulajdonosjele. 3 8 Hasonlóképpen értelmezhetjük a továbbiakban ismertetésre kerülő PETRARCA kódexet, amelynek belsejében föltételezhetően BEATRIX címere volt, a tábla sarkaiban pedig MÁTYÁS király hollójára emlékeztető fekete madarak. Végül a csoportban utolsóként szólnunk kell a hetedik kódexről is, a GREGORIUSról. Ennek egyesített címere nagyon hasonló a BEATRix-kódexekéhez, mégsem tarthatjuk olyannak, amely a királyné számára készült. A hollós szívpajzs ugyanis nem a MÁTYÁSrész közepén, hanem az egész egyesített címer közepén foglal helyet, ami annak a jele, hogy a festő MÁTYÁS címerét akarta ábrázolni, de ezzel súlyos címertani hibát követett el, belevévén a király címerébe felesége címerét. Hogy a kódex csakugyan nem BEATRIX, hanem MÁTYÁS számára készült, azt a kolofon szószerint meg is mondja: „Ad honorem dei atque serenissimi regis Ungariae laudem, Florentiae." A hét kódex közül tehát végeredményben hatról állapíthatjuk meg, hogy BEATRIX kapta ajándékba vagy ő készíttette. 2. A megvizsgálandó kódexek második csoportjába azok tartoznak, amelyekben külön-külön pajzson található meg MÁTYÁS király címere és az aragon címer, elég sokféle alkalmazásban. Éppen azért nem is várhatjuk, hogy ezekkel kapcsolatban olyan egységes eredményt fogunk kapni, mint az első csoport esetében. Annál is inkább, mert a király és királyné címerének együttes föltüntetése éppen úgy jelölheti a király és a királyné személyét, — mert ilyen esetben a királyné nem az egyesített címert, hanem csak saját családi címerét használta, — mint egyedül a királyné személyét. A címeregyesítés ugyanis nemcsak egy pajzson belül történhetik, hanem két, egymás melletti, egymással érintkező, vagy összekötött pajzson is. így látjuk pl. KINIZSI Pálné MAGYAR Benigna imádságoskönyvében (FESTETicH-kódex) a KINIZSI és a MAGYAR család címerét mint a feleség címerét, két külön pajzson, de a pajzsokat magukban foglaló keretek egymást metszve kapcsolódnak. 3 9 Ebbe a — MÁTYÁS király címerét és az aragon címert külön-külön pajzsokon tartalmazó csoportba tartozik a DIDYMUS-korvina. 4 0 A kódex rendkívül díszes első lapján a keret belső szélén MÁTYÁS, külső szélén BEATRIX térdelő alakját látjuk, mindkettejük mellett egy-egy címerpajzs, rajta MÁTYÁS mellett a magyar, BEATRIX mellett az aragon címer. A kódex 1487-ben készült, abban az időben, amikor már egyre gyakrabban találkozunk a korvinák díszítéseiben a királyi pár képével. Itt tehát egyszerűen az ábrázolt személyeket jelölő címerekről van szó. Hasonlóan, ahhoz, mint ahogy a római Rossianakönyvtár missalejának kánonképén MÁTYÁS király térdelő alakja mellett ott van címere. (BEATRIX alakja mellett természetesen a puszta aragon, nem az egyesített címer van, mert ez itt személyére utaló címer.) A DiDYMtrs-kódex tehát valóban hiteles korvina, nem pedig BEATRIX királyné számára készült kódex. Némileg hasonló, de kissé komplikáltabb magyarázatot igényel a RANSANUSkódex 4 1, amelyben ugyan nincs aragon címer, de a kutatók általában föltételezik, hogy eredetileg rajta volt. RANSANTJS Epitome rerum Hungaricarum című történeti munkájának a MÁTYÁS királyhoz intézett ajánlást tartalmazó díszes lapja MÁTYÁS és BEATRIX egymás mellett trónon ülő alakját tünteti föl, amint a szerző átnyújtja nekik munkáját. 3 7 Bécs. Österr. Nat. Bibi. Cod. Lat. 11. Reprodukcióját ld. HERMANN, II. Ji.: Die illuminierten Handschriften und Inkunabeln der Nationalbibliothek in Wien. (Beschrebendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich. Neue Folge = ezentúl röviden: NF.). VI. 3. Leipzig 1932. 59. sz. 12., 13. t. 3 8 MAZAL, Ottó: Einbánde für jranzösische Könige und Königinnen in der Einbandsammlung der österreichischen Nationalbibliothek. Biblos. 1962. 9. 1. 3 9 BÁRCZAY: I.m. 31. 1. — A FESTETICH-kódexről repr. ld. HOFFMANN E.: I.m. 327. t. 4 0 New York. Pierpont Morgan Library. Morgan MS 496. ALLÉN, Walter: The four Corvinus Manuscripts in the United States. Bulletin of the New York Public Library 42. 1938. 315—323.1. Repr. : Bibliotheca Corvina 141.1. — HEVESY: I.m. 21. t. —Díszlapok a római könyvtárakban őrzött négy Corvin-codexből. Pest, 1871. 16. t. 4 1 OSzK Clmae 249. Repr.: BERKOVITS Ilona: A magyarországi corvinák. Bp. 1962. 9. t. Az állítólag kivehető kivakart címerekről ld. HOFFMANN Edit: I.m. 179. 1.
