Gergely Pál: Az Akadémia szerepe a pesti Nemzeti Színház létrehozásában (A MTAK kiadványai 37. Budapest, 1963)
Bizottság hatalmát, semmibe sem vették e bizottság ós elnöke: József nádor ugyanekkor adományozott Duna-parti telkének és Széchenyi tervének ügyét és a maguk erejéből és a megye tekintélyére alapozott országos gyűjtésből hozzáláttak az építéshez. — Földváry alispán sietségének eredménye, hogy a Nemzeti Színházat az 1835 őszén történt első kapavágások után (Zitterbarth Mátyás tervei szerint) hamarosan felépítették. A „Pesti Magyar Színház" falainak emelkedése annyira lelkesítette a főváros minden rendű-rangú polgárait, hogy a mágnások pónzoin kívül a legegyszerűbb kisemberek, lakatosok és szabók, asztalosok és szerelők egymással vetélkedve ajánlották föl több heti ingyenmunkájukat. Az ideiglenesnek mondott megnyitóra, 1837. aug. 22-re Vörösmarty írta a prológot: Árpád, ébredése c. egyfelvonásosát, majd a németből fordított „Belizár" című drámát adták elő, ebben a még „ideiglenesen" berendezett színházban, gyertyafényes színpadon —, de olyan színészek, mint Déryné, Kántorné, Egressy, Lendvay, Megyery, Szentpétery, Udvarhelyi, Bartha, Szerdahelyi voltak az első pesti magyar színpad úttörői! Ezután hónapokig nem játszottak a további építkezés, berendezés miatt és csak 1838 tavaszán, a rettenetes árvíz után nyithatták meg ünnepélyesen, a nádor születésnapján. 1 3 1838 januárjától szerződtetik „első karmesternek" Erkel Ferencet, havi száz forintért, a megyei választmányban pedig Vörösmarty szólal fel a színház további istápolásáért, külön is kiemelve, hogy a fiatal, újabb drámaírók serkentése céljából a Vármegyének is illőon honorálnia kellene a műveket. [Az akadémiai jutalmakra évente egyszer került sor.] 1 4 — A megyegyűlés Bajza Józsefet kéri, mint a színház első igazgatóját, hogy e tárgyban hirdetményt írjon a lapokba, mégpedig olyan szerzői díjban állapodván meg, hogy eredeti színdarabért (vagy operáért.) a szerző az első előadás jövedelmének 1/ 5 részét kapja, s a 2. és 3. előadás után 2/ s részt. Fordításokért félennyi pénz jár, az operai szövegek pedig külön egyesség tárgyai. — íme, 1838-ban találjuk első hazai nyomát az írói honorárium hatósági szabályozásának ! Az 1840-os évek színi kritikáit Vörösmarty, Bajza, Toldy, Mátray és Vajda Péter írták, mind akadémikusok, érthető tehát, hogy a szellemi irányítás továbbra is a Tudós Társaság kezében volt. Új pályakérdéseket is tűznek ki. Játékszíni Bizottságuk sűrűn foglalkozik a fordításokkal. Kisfaludy és Katona darabjai után már más magyarok is színpadhoz jutnak. Gaal József vagy Csató Pál, Tóth Lőrinc, Jakab István, Szigligeti, Nagy Ignác színművei mellett még a leggyöngébbek is úttörő értékűek. — Azon sem szabad mosolyognunk, hogy Döbrentei titoknok, mint a Várszínház igazgatója, 1833-ban bécsi balettet szerződtet, hogy a csődtől megmentse a társulatot. A pestiek ugyanis a jégzajlásra szétszedett hajóhídon már nem mehettek Budára és a kevés ittoni magyarság ritkán töltötte meg a Várszínház nézőterét . . . A pesti új színház igazgatását Bajza József vállalta 2 éven át, csak egyes színésznők intrikáira mondott le — de az anyagi gond egészen a megyére hárult. A 31 színész és 24 kórista, 28 zenész, kb. 30 műszaki személyzet elképzelhetően sok gondot okozott a vezetőségnek. Ezek miatt kellett a színházat állami kezelésbe venni; az 1840. évi 44. tc. óta viseli a Nemzeti Színház nevet. Viszontagságos évei során egyszer félig le is égett, majd Szkalniezky akad. tag tervei szerint újjáépítették; díszes homlokzattal, hatalmas korintusi oszlopcsarnokkal látták el, s 1013-ig (midőn fölösleges gyorsasággal lebontották) ebben a formában állott. A színház akadémiai páholyát fenntartották a bíráló bizottság tagjainak, s az Akadémia továbbra is fokozottabban törődött új darabok jutalmazásával, pályadíjak kitűzésével, különösen 1855 után, midőn Teleki József elnök nagyobb alapítványt tett a legjobb színművek évenkénti 100-aranyos jutalmazására. Példáját mások is követték, így 1859-ben Karátsonyi Guidó a legjobb vígjátókra, Lóvay Henrik (1878) egy-egy drámatörténeti kötetre tett évi 100—100 arany pályadíjával, a Farkas és Raskó családok színművekre, Péczely József (1880) és Kóczán Ferenc (1887) történeti drámákra tett nagyösszegű alapítványaikkal. 1 8 Utoljára a Voinicb család adományozott nagy összegeket az előadott legjobb darabok kitüntetésére. 1862—65-ben, az akadémiai palota előtti tér rendezésekor került újból szóba a főváros tanácsában a Lánchíd előtti ún. Széchenyi-féle színházi telek, amelyet az országgyűlés már 1861-ben a Nemzeti Színháznak adományozott. Végül 1869-ben eladták árverésen, s a főváros vette meg, de úgy, hogy az összeg feléből bérház épüljön a színház mellé, az akkori Kerepesi út (mai Rákóczi út) sarkára. A vételár másik feléből telket vettek a dalszínház részére, a Hermina téren ós nemsokára meg is kezdték világhírű Operaházunk építkezéseit. 1 6 GERGELY PÁL " RÉDEY TIVADAR: A Nemzeti Színház története. 1937, Bpe«t, 82. és kőv. lapjain. 1 4 Orsz. Széchényi-Könyvtár Kézirattára: Fol. Hunit. 1348. sz. 1 4 Akadémiai Alapszabályok és ÜRyrend. 1917., 11 pest. 1 1 GIRDONTI ALUKRT: Pest zárosa es a Nemzeti Színház. — Városi Szemle: 1929. évi. 49. és köv. lapjain. 7
