Gergely Pál: Az Akadémia szerepe a pesti Nemzeti Színház létrehozásában (A MTAK kiadványai 37. Budapest, 1963)

keltezetlen iratát Döbrentei titoknok 1834. nov. 1-ón iktatta: „A vadászok. Erkölcsi rajzolat 5 felvonásban. Iffland munkája, magyarra tette T. Pajor Antal. — Ifflandnak ezen, alkalmasint legtöbb tökéllyel bíró színdarabja, ügyes és gyakorlott stylisticáju fordítót- kiván. Azonban e jelen fordítás a' középszerűséget is alig érvén el, nyilvános nyomait hordozza a' gyakorlatlanságnak, melly miatt stylje nem tiszta könnyű, öszveí'olyó. Ezenkívül orfhographiája számos helyeken hibás. Alul írt azt nyomtatás alá nem ajánlhatja." Kölcsey Ferencé a másik bírálat, Csekéről 1837. jún. 23-ról keltezve: „Vélemény az 1837-diki díjért pályázó 13 szomorújáték felett. Hót darab, úgymint : A csel áldozatja, Piroshalom, A művész álma, Az áruló gyűrű, Zeleukus, Kriván és Primavera — nem méltók, hogy felettök ítélet mondassák. — „Élet és ábránd" valamivel több, mint az említettek; de szövedék és charaoterek kicsiny tehetséget mutatnak. A fő személy (melly úgy tetszik, mintha Gőthe Tassoja és YVerthere után alkottatott volna), nom egyéb fonák érzelékenysóg és következetlenségből szőtt valaminél; s halála, melly öngyilkosság következménye, nem csak hogy természetesen nom következik, do épen ok nélkül való. A „Perónyiek" címűben két álom fordul elő, nyomorúlt surrogatuma a görög tragoedia fafumának, müllneri modorban. A két fő character épen nem az, mivé azokat az író (saját jegyzete szerént) tenni akarta. Az egész középszerű." „Angelo" a Bulwer Itienzijéböl nem művészi kézzel összefércelt scenák. Elbeszéllést drámává csinálni, nehéz dolog; de a pályázónak különösen hibául kell tulajdonítani, hogy a Bulwer románjában előforduló nagyszerű charaet ereket parányi világításban állította elő. Egyébiránt is az említett románban hasonlíthatatlanul több drámai van, mint a kézalatti tragoodiában, mi annak száraz compendiuma. — A „Párviadal" nagy kiterjedésben gondolt históriai darab akart lenni, regényes világba által hozva; de az író munkájának érdeket kölcsönözni nom tudott. Tragoediát pathos nélkül képzelni bajos; a pályázónak pedig épen az nincs hatalmában. E megjegyzés után nem szükséges a terv és kivitel hibájit egyenként felszámlálni. Pathos nem léte fő hibája a hátra levő két szomorú játéknak is. Kuthenben a fő személy semmiképen nem vonz magához. Az író még Lipolt és Karolda viszonyaiba sem tudott legkisebb melegséget is önteni. Ezon általános hidegség vagy ha jobban tetszik, langyosság érezteti magát az utolsó magyar Khánban is, mellynek szövedéke különben elég rendesen van gondolva. Röviden szollva, gyengébb és hidegebb drámák, mint, ez idén, a pályán még alig fordultak meg; a mi is haladásunknak e részben nem nagy bizonysága." Eötvös József bírálata 1837. szept. 2-án került iktatásra: „Tekintetes Titoknok úr ! Federici „Hazugság" c. vígjátéka, ha jól emlékszem, azok közül való, mellyeknek fordítását a T. Tudós Társaság már ezelőtt néhány évvel, íróinknak ajánlotta, s így Galvácsy úr választása már olőre helyesnek mondatott. A mi pedig magát a fordítást illeti, azt gondosnak és könnyenfolyónak tapasztaltam; a hűségről sem feledkezett meg a szerző, s jobbízlés által engedte magát vezettetni. Olly véleményben vagyok tehát, hogy a munkát nyomtatás alá adhatni." Míg az akadémiai Játékszíni Választmány ülésezett, s tagjai színműveket írtak vagy fordítottak és gondosan jegyzőkönyveket vezettek tárgyalásaikról, a fordítók működéséről, bírálták a benyújtott eredeti, illetőleg fordított színműveket — a magyar színházépület dolgában Pest megye és főként ritka fürgeségű alispánja buzgólkodott —, ha nem is a díszesebb, nagyméretű, belvárosi építkezés érdekében. Pest megye alispánja: Földváry Gábor, aki gyakran segélyezte a Várszínház magyar színészeit, sokkal sürgetőbbnek tartotta a színház megépítését, mint Széchenyi. Ha egyszerűbb formában is, de mentől előbb, hogy a pestieknek is legyen állandó színházuk. A tekintetes Varmegye önérzete is vezérelte abban, hogy lehetőleg önmaguk, a megyeiek építsék meg. Nagy szívességet tett a megye a nagybirtokos Grassalkovich hercegnek, külföldi hitelezői elől elvonva birtokait, s ezért hálából a herceg a megyének adományozta 900 öles telkét, a Hatvani kapun t úli országúton levő nagyobb faraktárából kihasítva [a mai Rákóczi út ós Múzeum körút sarkán], hogy azon építsék meg a színházat. Az alispán az 1834. július 4-i megyei közgyűlésen jelentette be az adományt,

12 és határozatilag kimondatta a megyével, hogy a színházat oda akarják emelni. Széchenyi óvatosabb volt, nem akarta a díszes építkezést elsietni, viszont az alispán ezt „bosszú pórázra eresztésnek" nevezte és gúnyolódott Széchenyi terve felett. Széchenyi sem maradt adósa: szemétdombnak mondja a megye telkét a poros országúinál, akár casinói társaságában, akár baráti levelezésében kerül szóba a színi építkezés. Jellemző a vármegye urainak bátorságára, hogy a főváros falain kívül álló telken nem érezvén a pesti Szépítő 1

1 Pestmegye Levéltára: A megyei közgyűlés eredeti jegyzökönyvei: 2ÖG2/18S4. Qrassátlcovk'h herceg adománylevelét az Orsz. Levéltár őrzi. Fényképét ld. P. Kádár Jolán id. művében: II. k. 08. I, 8