Gergely Pál: Az Akadémia szerepe a pesti Nemzeti Színház létrehozásában (A MTAK kiadványai 37. Budapest, 1963)

Az Akadémia szarepe a Nemzeti Színház létrehozásában Az Akadémiának már Bessenyei és Révai-féle Planumaiban (1781 ós 1790) szerepelt a magyar színház terve, ,,a magyar nyelv kimívelóse érdekében", a Tudós Társaság irányítása mellett, s felmerült olyan célkitűzés is, hogy a színházat ez lássa el új darabokkal. Az Akadémia alapítását törvénybe iktató 1827. évi XI. törvénycikk is elsőrendű feladatként nyelvünk művelését jelöli meg. A reformkorban az Akadémia alapítója, Széchenyi István „izgatta" a magyar közvéleményt a pesti nemzeti színház érdekében.

1 A budai, kassai, miskolci, kolozsvári, győri és balatonfüredi színpadon már működtek színészeink, amikor Pesten még nem volt hajlékuk. A budai Várszínházban már a XVIII. sz. végén, Kelemen László társulata szólalt meg először magyarul, majd pár évig játszottak a pesti ún. Rondellában is, a Régiposta utca sarkán. A pesti német színház csak ritkán adott helyet a magyar színészeknek; így 1827—28 szigorú telén a kolozsváriak játszottak itt, s a pestiek lassanként rájöttek a színpadi magyar szó ízére, hiszen még operát is hallhattak magyarul, először a Sevillai borbélyt. Az Akadémia már működésének kezdetén foglalkozott színi ügyekkel, s Berzeviczy Vincét is azért választotta tagjának 1831-ben, mert mint a kassai színház igazgatója, a megyei közgyűléssel olyan értelmű felkérést íratott a M. Tudós Társasághoz, hogy a magyar színészetnek fő pártolója legyen. Ennek alapján ültek össze az első akadémikusok, hogy a május 2-i Kisgyűlósben emígy határozzanak: „Nehogy a' nemzeti játékszín mint egyik segéde a' hazai nyelv kimíveltetésének, jó darabokban szükséget szenvedjen: ezen czól elérésére a' kis gyűlés a' következendő határozásokat teszi: 1. Szólittassanak fel a Társaság minden rendbeli tagjai, hogy ha netalántán eredeti drámákat vagy jeles drámák fordításait készen bírnának, közölnék azokat a' társasággal, hogy ez a' javallást érdemlőket az igazg. Tanácsnak az író megjutalmazása s a' munka kinyomtatása végett ajánlja. 2. Egy választottságra bizatik kijelelóse a' külföldi literaturák azon játékszíni darabjainak, mellyek mind jeles drámai alkotásoknál, mind a' charaeterek szerencsés festésénél fogva a' fordítást megérdemlik."

2 — E választmány tagjaivá az elnöklő Teleki József kinevezte Fáy András t. tagot, Döbrentei Gábor, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Szemere Pál és Toldy (akkor még Schedel) Ferenc r. tagokat, kérve a kívánt javaslat két hét alatti benyújtását. A bizottság lelke Toldy volt. Nemrég előkerült fogalmazványa szerint a kitűzött időre hetvenhét színdarab címében állapodtak meg. „Enekesjátékokra nézve a' Választottság az írókra bízza azokat választani, mellyeknek musikai compositióji leginkább kedveltetnek, . . . s a

5 textusnak a' muzsikával a' legnagyobb rhythmusi öszveillését gondolja szem előtt tartandónak." Pest megye közgyűlése is kinevezi „állandó színjátéki bizottságát", Döbrentei és Fáy megyei követek indítványára, s tagjául meghívják Széchenyit is — aki ugyan nem volt tagja Pest megye gyűlésének —, és egyúttal felkérték a pesti magyar színház tervének megírására. Széchenyi pár hét múlva leírta s kiadta művét,

3 mert széles körű programjába jól illett egy fényes ki vitelű színházépület, amely többi nagy alkotása sorában (Akadémia, Lánchíd, Kaszinó, Lóverseny, hajózás stb.) reprezentatív találkozó helye lehet a társadalom minden rétegének. Először még a Nákó-féle telken, a mai Királyi Pál és Szerb utca sarkán tervezte a színházat, mintegy 200 000 Ft-tal, de alighogy kis füzete megjelent, annak érdekében kezdett agitálni baráti és megyei körökben, hogy a Duna1 1'ÜKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN: A Nemzeti Színház százéves története, Jlpost, 1938. két köt. (I. 7—9. I.) 1 líredett jecyzökönyve az Akadémia Könyvtárának Kézirattárában: Kisgyőlési jenzők/hiyrek I. k. 58. pont. • „Magyar Játékszínről", 1832. Landerer-nyomda, 9t lap. 3