Tőkés László: A mikrokártya és a kutatók (A MTAK kiadványai 35. Budapest, 1963)
12 különleges olvasókészüléket szerkesztettek. 1 3 A műszaki adottságokat figyelembe véve a 35 mm széles mikrofilmtekercsben és az egyes felvételek gyors másolására is alkalmas •olvasókészülékekben 1 4 találhatjuk meg jelenleg a régi hírlapok megőrzésének és használatának legjobb lehetőségét. A gazdaságosság szempontja sem indokolja a hírlapok mikrokártyára fényképezését a mikrofilmezés helyett. A fényképezés költségeinek kiszámításánál hiba lenne csupán a nyersanyag árát venni számításba, mert az csak egyike a költségtényezőknek. A készülék elhasználódásának értéke, a munkadíj és az üzemfenntartási költségek is jelentősen közrejátszanak az önköltség kialakulásában. A negatív mikrofilmlap nyersanyagának ára például kevesebb lehet, mint az azonos dokumentumokat tartalmazó mikrofilm ára, a ráfordított munka nagysága miatt a mikrofilmlap önköltsége mégis jelentősen túlhaladja a hasonló terjedelmű anyag mikrofilmezésének önköltségét. Tapasztalataink szerint a mikrofilmlap előállításához szükséges munkaidő többszöröse a mikrofilmezéshez szükséges munkaidőnek. Ezért nem fogadható el WOLK és TONNON kitűnő tanulmányának néhány következtetése a folyóiratcikkek mikrofilmlapra fényképezésével kapcsolatban. 1 5 A mikrofilmlap előállításának nehézségei miatt folyóiratcikkek egvpéldányos másolására a mikrofilmlap csak kivételes esetekben lehet használhatóbb a mikrofilmnél, mert az említett költségtényezők a mikrofilmlap árát jelentősen növelik. Megváltozik azonban a mikrokártya értékelése akkor, ha nem másolásra, hanem kiadásra használjuk fel azt. 2. Mikrokiadványok. Ismertek a könyv- és folyóiratkiadás nehézségei a magas nyomtatási költségek, az előállítási idő nagysága s a terjesztési és tárolási problémák miatt. A mikrokártyák kiadási eszközként jelentkező felhasználása ezért világszerte rohamos fejlődést mutat. Ez a kérdés könyvtári szempontból nemcsak azért érdekes, mert a könyvtárak a mikrokiadványok vásárlói és őrzői, hanem azért is, mert a könyvtárak egyúttal mikrokiadók is lehetnek. A mikrokiadásra alkalmas dokumentumok három fő .csoportját lehet megemlíteni: A) Tudományos forrásanyag; B) Eredeti tudományos közlemények; C) Könyvek és folyóiratok (Újrakiadás). Az első csoportba olyan értékes könyvtári, kézirattári gyűjteményeket sorolhatunk, amelyek iránt széles körben érdeklődés nyilvánul meg. A mikrokártyakiadás szükségességét itt gondosan kell mérlegelni, mert kis példányszám esetén a mikrofilm jobb közreadási formának bizonyulhat. A mikrokártyakiadás legtöbb lehetőségét az eredeti tanulmányok, tudományos munkák kiadása jelenti. A mikrokártya a nyomtatással szemben jelentős költségmegtakarítást eredményez azáltal, hogy a szerző kézirata képekkel, táblázatokkal, rajzokkal •együtt közvetlenül fényképezhető, s el lehet kerülni a betűszedési, korrigálási és más, a nyomtatással kapcsolatos kiadásokat. Közismert, hogy az elkészült tudományos értekezéseknek, jelentéseknek csak egy része kerül nyomtatott formában kiadásra. A kiadatlan anyagban jelentős tudományos értékek rejlenek, és sajnálatos lenne, ba ezek közreadására semmilyen lehetőség nem adódna. 1 5 PRINET, Jean: Conseri'ation et lecture des microfilms de long rnétrage. B. Bibi. de Francé. 2. vol. 1957. 193— 195. 1. u Mikrofilm-Lcsegerate mit Rückvergrösserungaeinrichtung, Reprographie. 1. .Tg. 1961. 2. Nr. 45—46. 1. l s WOLK, L. J. van der—TONNON, J. C.: The inicrocopy on fiat film as an aid in documenlation. Rev. Doc. 17. vol. 1950. 5. no. 134 — 141. 1.
