Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban (A MTAK kiadványai 31. Budapest, 1963)

IV. Mikszáth Kálmán könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának állományában.

p _ . , kV. ' un ' M;Ú .u hcm/olt átélc Az irodalmi wtséwyges kubii.ii. vdcsH-gei Manyosdak i kecskeméti foisko­A luWd bar mindig lökéfeesbedétt benne . Ku sok- dicsjtjlt aratott úgvessvuc, kezdte !<>hlv ja nem eléiiitimi. Hozzá tógnudső'darabja.* .i «Zsidó fiú» meg­ir.is •'.<>/. melynek bős*, ionunnus Imre, II. bajos [ku/'icvminivvnTc A őrá in.it egv netrzvti színházi • iki icjtr.i irta v-ersekben. A jambtisok szépen pat- f ingnak, etet ügyest*. de 4 jellemzés még Pagvon ' k'. iri / emberekben annyi vér sincs, mint egy !,. vu ereden észjárásnak, elevenségnek, s/in­jtc'n.sin ík és !• •rJnUnv.signak, vagv zamatnak is tel - híjával vaií még és mégis tekintve .1 kon. .1 melvben íratott es annak életkorát, a ki trta, a te­hetség erő, jeleit mutatja. Mert leniem tompa­rumntst keli vermi Hiszen a bomh.tsztnk korsza­kának a bellii közepében uszkáitmk. fiith.letk'n.egck meg .1 külföldi nagv iroknal is előfordulnak Maga Balzac beszeli, hogy néha egy galimathiaszt bent felejt j rtt veiben, mely merőben érthetetlen lé­ven, méhnek latsak, minélfogva azt tapasztalja, hoge ,1 nyájas olvasók többnyire épp az ilyen he­lyeket jv vezík ki á Ntammbuchukba. A legjobb • : • s ' -. Í " , "íi;e luplepton 1 u, vi . eeului i*l U" : • TOCjjMiei - ' ' Ve.eHSw kneriolíi-íe : •sí • e e le "e e-, . O. «l I s fMi Kim ,t, iwm i," mügéit v te -o VE-'ii költőknél előfordultuk a bombas/tok. tnloslegvk, éstheteí lenségek. naivitások; Garav .tzt >ria: «.Ma-? gyar hölgynek születni nagy és srép gomfaiúir. ­ezt széltében .szavalják az orszagban. sót magán .1 nagy Vorosmarn Míhálvon is megesik, hogv á rtm kedvéért toMja-foldja a verset 5 olyan fvreze­ket hagy bent. a milyeneket nem kellene, például a Fóthi dalban: Fölfele megy torsán j gyöngy, zW ti.­Tat *M r iefít ,1 nem mi A .Zsidó ttú» verseiben is voltak ilyen dagá­Ivossagnk, de itt-ott Itass gonvlolat is megakadt, úgy hogy Móricz egv cseppet se volt nevetséges ha pályázni akart vele 4 száz aranyra, bár ó maga félt a. nevetségességtől, ajtókban irta s nagy gond­ban tolt a fejt hogy kivel tisztáztassa le (mivel­hogy idegen kézzel kellett írva lennie a páhizatrai. senkihez se volt annyi bizalma, hogy a szent titkot eléje tárja. |éi szerencse, éppen mikor az utolsó simításokat végezte drámáján januárban, megnyílik az ajtaja egy napon s betoppan hozzá hanyag öltözetben, vékony köpönyegben egy didergő .Jak. — Osmersz-e tnégr — Petrovks Sándor, — kiáltá Jéikai kedvesen meglepetve, mert pápai ismerőseiből csak az egy Ács Károly volt Kecskeméten — Petőfi Sándor — ígazitá ki Pctrovics a nevet s a Petőfi nevet ekkor hallotta Jókai előszót 6. ábra. Korrektúralap Gyulai Pál megjegyzéseivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom