Büky Béla: Székely Bertalan hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 29. Budapest, 1962)

jár, hogy a szellemi alkotás genezise, a javítgatások és próbálgatások láthatatlanná válnak, elvesznek számunkra. Székelynél nem így van, ő a legkisebb papirfecnit is ránk hagyta, amit csak írásával látott el. A dokumentumok e sajátos jellege hozzásegít és feljogosít bennünket arra, hogy Székely alkotó munkája jellegzetességeiről, sőt magának a művésznek jelleméről szóljunk néhány szót. DOBAI is hozzájárult e kérdés megvilágításához említett tanulmányában: ,,Székelv Bertalan művészetének bizonyos érzelmi-értelmi kettősségét már megszokott dolog említeni. Elméjének szertelen elméleti hajlama, mely fáradhatatlanul kutatta a törvény általánosságát, művészi munkáját 13. Fa-tanulmányok sokszor valóban megnehezítette, képzeletének szárnyalását néha bénította, művészete egészének azonban mégis nagy előnyére szolgált."

3

6 DoBAinak ez a megállapítása tulajdonképpen PETROVICS ELEK által már 193G-ban leírt sorok kis módosítással való átvétele: „Az intuíció és az értelem harca. . . .minden nagyobb kulturájú művész lelkében megújul. A szerencséseknél azonban a küzdelem kiegyenlítődéssel végződik és a művészi eredményben helyreáll az egyensúly."

3

7 Mi azzal egészítjük ki Székely jellemzését, hogy utf lünk introvertált, önmegfigyelő voltára. Gondolatainak, gondolatfoszlányainak vagy látomásainak, egy-egy hirtelen formát öltött fantáziaképének ilyen precíz rögzítésérc csak olyan valaki képes, aki " DOBAI JÁNOS: Székely Bertalan. (A Műcsarnok Székely-kiállításának katalógusában.) Bp. 1955. 14. " PETROVICS ELEK: Székely Bertalan jellemrajzához. Bp. 1936. Franklin. 29. 20