Tőkés László: Az Akadémiai Könyvtár mikrokönyv gyűjteménye és fotolaboratóriuma (A MTAK kiadványai 27. Budapest, 1962)

riumában vagy hivatalában dolgozik. Csu­pán 3 százalékuk jár könyvtári olvasóter­mekbe olvasni. Ezek az adatok amellett, hogy megmagyarázzák egyes szakkönyv­tárak olvasóforgalmi statisztikáinak alaku­lását, érthetővé teszik a fónyképmásoló szolgálat szükségességét ezen a területen. Kéziratok és régi könyvek reprodukálása mikrofilm, mikrokártya vagy lemezfelvétel készítése útján történik. Az ilyenfajta anyag iránt is növekvő érdeklődés nyil­vánul meg, mert vidéki és külföldi kutatók tudományos munkájukhoz, könyvkiadók az illusztrációk elkészítéséhez, múzeumok és kiállítások rendezői pedig az eredeti anyag helyettesítésére használják fel a fényképmásolatokat. A használat ilyen formája is szükségessé teszi a legértékesebb könyvtári, kézirattári állomány lefényké­pezését és biztonságba helyezését mikro­másolat formájában. Ez az anyag nemcsak a katasztrofális pusztulások veszélyének — pl. tűzvész, árvíz, háború — lehet kitéve, hanem a meg nem felelő levegő, a penész, a férgek és a használat káros hatásának is. A könyvtárak és múzeumok csaknem minden országban terveket dol­goznak ki és valósítanak meg az értékes régi könyvek és kéziratok mikrofilmé,. sére. A mikrofelvétel az eredeti anyagot nemcsak annak elpusztulása esetén pótol­hatja, hanem elősegítheti az eredeti művek megkímclését a használattól. Az „állomány­védelmi mikrofilmezés" nálunk is évek óta napirenden levő, de még kellőképpen meg nem oldott országos könyvtárügyi probléma. Az Akadémiai Könyvtár fotó­laboratóriuma fennállása óta folytat állo­mányvédelmi mikrofilmezést, az eredmé­nyek azonban még távolról sem állnak arányban a szükségletekkel, az értékes állomány nagyságával. A mikrokönyvtár legtöbbet olvasott da­rabjai a külföldi eredetű mikrofilmek. A mikrofelvétel mint beszerzési lehetőség elsősorban az eredetiben be nem szerezhető és korlátozott mértékben kölcsönözhető kéziratok és régi könyvek esetében jön számításba. A mikrofilmezés új lehetősé­geket teremt a kutatók számára, mert általa rengeteg utazást és időt takaríthat­nak meg a szétszórtan található anyag összegyűjtése és összehasonlítása terén. Az Akadémiai Könyvtár a tudományos kutatás és a tervszerű állománykiogé­szítés szempontjait figyelembe véve 1954 óta rendszeresen folytat külföldi mik­rofilm-vásárlást; a nemzetközi könyv­és folyóiratcsere keretében is érkeznek külföldi mikrofilmek. A 4000 művet ki­tevő mikrokönyvtár állományában 1961 végén 688 külföldön található kézirat és 240 hasonló eredetű régi könyv mikro­filmje volt. Túlnyomórészt a Könyvtár gyűjtőkörébe tartozó, a tudományos kutatók munkájához szükséges magyar irodalmi kéziratok, régi könyvek, nyel­vészeti emlékek és könyvritkaságok ke­rültek ebbe a mikrofilmgyűjteménybe, de megtalálható ebben számos keleti kézirat is. Az eredeti művek őrzőhelye szerint elrendezett katalógus áttekintést ad erről az értékes gyűjteményről, amely 54 külföldi város 80 intézményének anya­gából tevődik össze. Példaként említhet­jük meg a romániai és csehszlovákiai könyvtárakban található magyar irodalmi emlékek, kéziratok, könyvunikumok mik­rofilmjét, a bécsi Osterreichische National­bibliothek, a londoni British Museum és a varsói Lengyel Nemzeti Könyvtár régi magyar nyomtatványainak mikrofelvéte­leit, Bahtyin magyar irodalmi bibliográ­fiájának leningrádi kéziratáról és a párisi Bibliothéque Naiionale mongol kéziratairól készült mikrofilmeket. Míg a Kézirattár eredetiben csak egy Corvinát őriz, addig mikrofilmen sikerűit a Bécsben, Párisban, Wolfenbüttelben és Modenában található Corvinákat — összesen 65 művet — meg­szerezni. Zrínyi Miklós, Báthory István, Rákóczi Ferenc, Kemény Zsigmond, Mó­ricz Zsigmond és mások leveleinek, Apáczai Csere János ós Mikes Kelemen írásainak mikrofilmjei példák a tudományos kutatás forrásanyagának újszerű összegyűjtésére. Bár a mikrofilmek a visszanagyítási eljárások alapját jelentik, nagytömegű mikrofilmkészítés és beszerzés esetén nem kerül sor azok megnagyítására, hanem az anyag mikromásolat formájában jut el az olvasóhoz. A mikrokönyvek olvasásához szükséges olvasókészülékekkel, azok magas ára miatt a kutatók szeles köre egyelőre nem rendelkezik, az Akadémiai Könyvtár mikrokönyvtári olvasószobája azonban a kutatók rendelkezésére áll. Az olvasók a Könyvtár állományán kívül saját mikro­filmjeiket és mikrokártyáikat is használ­hatják a különféle típusú olvasókészülékek segítségével. A mikrokönyvtári olvasó­szobában 1957-ben 266 olvasó 381 művet olvasott; 1960-ban 432 volt az olvasók és 1048 az olvasott művek száma, 1901­ben pedig 518 kutató 1052 mikromásolat ot használt. Az Akadémiai Könyvtár fotólaborató­riuma 1959 óta — Magyarországon elsőként •— készít mikrokártyakiadványokat kifo­gyott könyvtári kiadványokról és értékes kéziratokról. A mikrofilm és mikrokártya mint kiadási lehetőség külföldön már szé­les körben alkalmazott, mondhatjuk meg­szokott sokszorosítási forma. Tudományos értekezések, adatok, eredeti kéziratok kia­dása és kereskedelmi forgalomban nem 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom