Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)
hallottakut adta ki. 2 6 Orosz akadémikusok —SCHMIDT ÓS KOVALEVSZKIJ—nyelvtanaira, támaszkodva a mongol ós a mandsu nyelvtannak is világos, rövid vázlatát adta. 2 8 Közben kiterjedt levelezóst folytatott oroszföldi tudósokkal, jórészt akadémikusokkal; akadémiai hagyatékában ScHiEFNKRhez írott 14 levél fogalmazványa, továbbá a következő levelek vannak: J. BAUDOUIN DE COURTENAY-1:ÓI, aki akkor a kazáni egyetem tanára volt, 24, GROT-tól 2, B. JÜLG mongolistától 9, V. V. RADLOV-TÓL 11, SCHIEFNERtől 2 1 , ST. KoLUMBOVtÓl 20, Í5T. KUZNYECOVÍÓI 1 . ALEXEJ PETROVtÓI 4, IVÁN KONSZTANTIN SzOKOLOVtÓl 5 stb. Még mielőtt Budenz nagy nyelvészeti műveltségének és módszerénok hatása kellő mértékben érvényesült volna, lépett föl a magyar nyelvtudományban szentkatolnai BÁLINT GÁBOR (1844—1913), aki mint a kolozsvári egyetom altajisztikai professzora fejezte be kalandos életét. Fiatal éveiből néhányat (1869—1874) orosz földön töltött, azzal a céllal, hogy az altaji nyelveket tanulmányozza. Kazáni tartózkodása idején Mirotvorcev és Timofejevvel, de különösen NIKOLAJIVANOVICSILMINSZKIJ jel és NYIKOLAJ IVANOVICS ZoLOTNYicKujel, továbbá sok tatárral érintkezett. ILMINSZKIJ (1822—1891) a török-tatár nyelvek professzora volt 1861-től kezdve; erősen befogta a pravoszláv missziót a cári expansio szolgálatába. ZOLOTNYICKIJ (1829—1880) meg, mintacsuvas iskolák felügyelője, néprajzi reáliákkal megtűzdelt csuvas szótárával vált nevezetessé. BÁLINT GÁBOR életének kazáni periódusából származik ma is értékkel bíró kazáni nyelvtanához és szójegyzékéhez való anyaggyűjtése. Később Pétervárott KUNIK és SCHIEFNER akadémikusokkal érintkezett. Az utóbbi egyengette el mongóliai útjának nehézségeit, minek eredménye volt khalkha-mongol anyaggyűjtése (mely ma még publikálatlan). Ezzel szemben megjelent az északi-burját nyelvet ismertető tanulmánya, az orosz-burját Boldonov népies nyelvű burját ábécés könyvében foglalt szövegek alapján. Orosz-kaukázusi vonatkozású munkája is van, egy jóval későbbi orosz út jának eredményeként. 2 7 Egy másik erdélyi származású magyar orientalista KUUN GÉZA (1838—1905), élete végén az Akadémia másodelnöke. 2 8 inkább történész, mint nyelvész, igen széleskörű (arab, perzsa, török, orosz stb.) nyelvismeretekkel. Munkássága két ponton érintkezik orosz kutatók munkásságával. Egyik a honfoglaláselőtti magyar történet kutatása. Ennek a kornak legfontosabb arab és perzsa forrásait a magyar kutatók jórészt orosz kiadványokból ismerték meg. A pontuszi steppék népeivel már korábban foglalkozó FRAEHN és BRUN neve is ismert volt nálunk, de kiváltképpen D. Cliwolson neve válik jelentőségteljessé. DÁNIEL CHWOLSON (1819- 1911) 1855 óta pétervári professzor és orosz akadémikus volt. Az arab és héber filológia művelője, de a szemirjecsioi XIII— XIV. századi keresztény török sírfeliratokat is kiadta. CHWOLSONtól származik a magyarokra vonatkozó mohammedán források első, jó összefoglalása, 2 9 melyről CZEGLÉDY KÁROLY még 1943-ban is azt állapíthatta meg, hogy „kitűnő filológiai érzékkelés bámulatos akribiával" van megírva. 3 0 KUNIK, FRÁHN és IIOSEN orosz akadémikusok arab közlései, 31 különösen al-Bakrí műve egyes Kelet-Európát illető részeinek a kiadása is segítségére volt a honfoglaláselőtti magyar történet kutatóinak, mígnem Kuun Géza személyében végre olyan tudós akadt, aki közvetlenül tanulmányozhatta a keleti kútfőket. 3 2 A magyarságra és hajdani szomszédaira vonatkozó arab és perzsa tudósításokat ő adta ki. 3 3 A XIII. és XIV. század fordulóján a mai Dél-Oroszország területén írt nagyértékű kun nyelvemléket, a Codex Cumanicust is — 1880-ban — ő adta ki először, —sajnos, pontat" Budenz, A khivai tatárság. NyK. IV (1805), 269—331. — Jakut textusok. NyK. XIX (1885). Budenz, A mandsu nyelv alaktana rövid vázlatban. NyK. XX (1886), 307 kk„ 380 kk., 475 kk. — Budenz Rövid mongol nyelvtan. NyK. XXI, 274—320. " Oroszországi tartózkodásáról a II. T. A. Értesítőjében számol be Bálint Gábor: 1871: 241—245, 1872: 206— 214, 1873: 5. 7. - Bálint, Jelentés Oroszország és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. Bp., 1874 (Értekezések az Nyelv- és Széptud. Köréből 1V/2). — Bólint, Kazáni-tatár nyelvtanulmányok I—III. Szövegek szótár, nyelvtan Bp., M. T. A., 1875—1877. - Bálint, Az északi burját-mongol nyelvjárás rövid ismertetése. NyK. XIII (1879), 169—249. — Lexicon Cabardico-Huugarico-latinum. " Kuun Gézáról: Goldziher Ignác, Emlékbeszéd Kuun Géza fölött. Bp., M. T. A., 1907. " A. XBonbcoH, H3Becran o Ko3apax, EypTacax, Eonrapax, Maflbnpax, CnaBHHax N Pyccax MŐHnacTa. Cnő. 1869. " Czeglédy K., Magna Hungaria. Századok LXXVII (1943). 277. 1, 1 Fraehn. Ve teres memóriáé Chasarorum ex I Int Foszlano, Ibn Haukale et Schems-ed-dino Damasceno. Mémoires de l'Aeadémie de Spb., VIII (1922). — Fraehn, Die iiltesten arabischen Nachrichten iiber die Volga-Bulgaren. Mémoires VI (1832). — KyHHK M Po3en, ll3BecTHH an-EeKpn h npynix aBTopoö o Pycn n CnaBnoax. Cnő., 1878. " Az arab stúdiumok történetére vonatkozik Kuun előtt: Richtmann M., Arai) vonatkozású tanulmányok Magyarországon. Goldziher 1. Emlékkönyv — Keleti Tanulmányok •—. Bp., 1910. 65—69. — Kuun G., Kelationum Hungarorum rum orientc gentibusque orientális originis história antiquissíina. 1—II. Claudiopoli, 1892—1895. " Kuun G., Keleti Kútfők. A Pauler Gy. és Szilágyi 1. által szerk. ,,A Magyar Honfoglalás Kútfői" c. munkában, Bp., 1898. 7
