Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)

7 Ilyen kódexekről ad hírt Georg TANNER bécsi professzor levele 1555-ben. Szerinte a velencei domonkosok birtokában van MÁTYÁS király könyveinek jó része, melyet Firenzében tartottak vissza.

4 Hasonló eredetű kéziratokra utal az az adat, amely szerint egy előkelő velencei nemesnek, Niceolö ZENOnaktöbb mint száz latin és görög korvinája lett volna s ezekből többet megszerzett Girolamo FALETTI a ferrarai herceg számára.

5 Hogy ezek az adatok mennyire megbízhatóak, azt ma már nagyon nehéz lenne ellenőrizni, mert MÁTYÁS életében el nem készült, csak később befejezett kódexekről lévén szó, kérdés, hogy megkapták-e a korvinákat jellemző ismertetőjegyeket (címer, embléma), a kolofon pedig egyáltalán nem szükségszerű tartozéka a kódexeknek, a hiteles korvinák túlnyomó többségében sem találkozunk vele. A következő, most már a tényleges könyvtári állományt ért veszteségnek tekinthetjük azokat a köteteket, amelyek Bécsben maradtak a magyar udvar gyors távozásakor. Tudjuk, hogy MÁTYÁS és BEATRIX a könyveket egyáltalán nemcsak dísztárgynak tekintette, hanem olvasta is. Valószínű, hogy gyakori és hosszú bécsi tartózkodásaik alkalmával mindig volt velük több-kevesebb könyv. Hogy MÁTYÁS halála után, a fejvesztett hangulatban ottmaradhattak és illetéktelen kezekbe kerülhettek ilyen kötetek, arra abból következtethetünk, hogy német-osztrák humanisták birtokából ismerünk olyan Corvin-kódexeket, amelyekből a címert erőszakosan eltávolították. Pedig a korvinákat olyan nagy értéknek tartották már a kortársak, hogy akinek ilyen volt a tulajdonában, inkább büszkélkedett vele, mint hogy eltüntette volna az eredetre utaló jeleket, — ha jogosan jutott hozzá. Azokba a kódexekbe, amelyeket később Ulászló elajándékozott, ezt az adalékot bejegyezték, néha még tanút is megneveznek. Nagyobb pusztulás következett be az állományban CORVIN János csontmezei veresége alkalmával, amikor a Budáról, egyéb kincsekkel együtt elmenekített könyveket a győztesek a többi zsákmánnyal visszahurcolták eredeti helyükre s közben szabad tere nyílt a zsákmányolásnak.

6 Ezután következett a könyvtár megvédésére irányuló országos határozat: a könyvtárból, amely az ország dicsőségére készült, semmit se szabad elidegeníteni. CORVIN János azonban az országnagyok ellenőrzésével elvihet a könyvekből a maga számára.

7 Föltételezhető, hogy CORVIN János föl is használta az engedélyt, ha már Budáról való említett távozásakor is nagyobb mennyiségű kódexet elvitt magával. Az első veszteségek után egy időre, ULÁSZLÓ uralkodásának elején, a könyvtár úgy-ahogy rendbejöhetett. A másolóműhely nem szűnt meg mindproxime dcfunoti . . . 1400 die 20 mensis Junii.) — AUGUSTINUS (Plut. 12. Cod. 10. Antonius Sinibaldus scripsit Florentiae A. D. 1489. pro serenissimo Matthiae regi.) — AMBKOSIUS. (Plut. 14. Cod. 22. Exemplaribus satis fidis Mattbiae . . . regis . . . ego Martinus Antonius presbiter . . . scripsi, opus absolutum 3. Id. Oet. A. salutis 1489.) — FICINUS. (Plut. 73. Cod. 39. Mátyásnak szóló ajánlással készült in agro Caregio 1489-bon.) — PETRUS Lombardus. (Plut. 2Í. Cod. 18. Exemplaribus satis fidis Mathiae . . . regis . . . ego fráter Jocobus Johannes Hermannus Crucennacensis . . . exscripsi. Opus absolutum Kai. Április A . . . 1490.) — Biblia. (Három kötet. Plut. 15. Cod. 15. 16. 17. Mátyás és Beatrix arcképével, címerrel.) — Ilyen a vatikáni Breviárium is. (Cod. Lat. Urb. 112. Másolása befejezve 1487-ben, de az illumináláson Attavante még 1492-ben is dolgozott.) 4 SZILÁGYI S.: Adalék a Corvinák történetéhez. Századok. 1885. 684. 1. 5 WEINBERGER, Wilhelm: Beitrage zur Handschriftenkunde. Wien 1908. Sitzungsber. d. Akad. in Wien. Philos.-ll ist. Klasse 159. 6. 37-38. 1. 1

1 TUBERO, Ludovicus: Commentaria suorum temporum. Rhacusii 1784. 58. 1. ' PRAY, Georgius: Epistolae prccerum. 1. Posonii 1806. 393. 1.