Sarlóska Vince Ernő: Bolyai János házassága a köztudatban és a dokumentumok (A MTAK kiadványai 23. Budapest, 1961)

János házassága „Gewissensehe" volt, ós Rózát nem tudta az „oltár elő vezetni". Szó szerint „Seit August 1834 lebte er mit Rosalio in Domáld; diese „Gewissensehe" dauerte bis 1852 und sie sehenkte ihm zwei normálé Kinder. Johann wollte Rosa auch /.ura Altare führen, jedoch konnte er die finanziellen Schwierigkeiten wegen der Kantion, dio von Offizieren bei (ler Ehesehliessung gefordert. wurde, niemals überwinden." Hasonlóképpen Irt Bolyai János és Orbán Rozália kapcsolatáról Schaffer Károly ideggyógyász is (Orvosi Hetilap, 1936. 913. 1.) és Alexits György a Bolyai-monográfiájában (1955. 98. 1.). Amit legelőbb lehet kérdezni a házasságról kiállított dokumentum láttára: ismerte-e Vass Tamás „evang. ref. első pap" Bedőliázi Jánost? Tudott-e az „evang. rof. első pap" az ,,Ev. Ref. Kollégium Elöljáróságának" arról a buzgalmáról, hogy az „Ev. Ref. Kollégium halhatatlan emlékű nagy professzora Bolyai Farkas, s egykori lángeszű tanulója Bolyai János, a magyar tudományosság e két büszkesége kegyeletes emlékezete" ápoltassák? Tudta-e, amikor oly sokat sejtető pompázatos szónokiassággal alákanyarította a nevét a házassági anyakönyvi kivonatra, hogy o hivatali ténykedésével a Bolyaikutatás micsoda bizonylathoz jut, hogy pontosan azok számára mit jelent Bolyai János ós Orbán Rozália házasságkötésének a ténye, akik érdekeltek az „Ev. Rof. Kollégium egykori lángeszű tanulója Bolyai János, a magyar tudományosság büszkesége kegyeletes emlékezetének" ébrentartásában? Másfelől Bedőházi János könyvét hányan vették kézbe és forgatták annak idején a városban? „Mi, marosvásárhelyiek büszkeséggel szoktuk emlegetni, hogy városunknak két világhíressége van: a Teleki-téka s a Bolyaiak síremléke", írja Antalffy Endre a Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából kiadott Emlékkönyv előszavában. „Van alapja ennek a szelíd kérkedésnek. A Teleki-tékát, mint ritka könyvek gyűjteményét, legtávolabbi országok tudósai látogatták és látogat ják. Nem tudom, hogy ugyanilyen zarándokvágj' elvezérelt matematikus tudóst is a Bolyai sírhelyéig? De Bolyai Farkas halálának századik évfordulója végre alkalmat ad megkérdeznünk, hogy a magyarság ilyen hosszú idő folyamán hogy őrizte, hogy becsülte kct nagy fiának emlékét? Személyiségük és alkotásuk emléke hogy élt egy század folyamán az egymást felváltó nemzedékek tudatában? Súlyt helyeztek arra, hogy tudatosítsák a tanulóifjúság széles rétegeiben is, hogy mit köszön a világ tudományossága a Bolyai János géniuszának, s hogy vívódott s lobogott a világ elől elrejtve az apa lángszelleme?. . . Én például Marosvásárhelyt diákoskodtam, de tanáraimnak eszükbe sem jutott, hogy valaha is elvezessék tanítványaikat a városi református temetőbe a Bolyaiék sírjához s megmagj'arázzák nekik, hogy ez a sírhant két olyan nagy ember porait takarja, akiket világszerte minden művelt ember számontart."

4 Nemcsak Marosvásárhelyt volt ez így. Ha a Bolyaiak nevét ilyen vagy olyan alkalommal emlegették is, életükről, sorsukról csak kevesen hallottak. Sőt költői kísérletek születhettek meg, íráshoz szokott szerzőktől, reménykedéssel, hogy az Akadémia jutalomba részesíti, igénnyel, hogy a színpad bemutatja, — vaskos életrajzi tájékozatlansággal, a valóságtól messze elkalandozó képzelődésekkcl. Reprezentatív ünnepi megnyilatkozások is nemegyszer anekdoták mögé rejtették, hogy valójában nincs „képük" a személyekről, akikről „keresett" szavakban emlékeznek meg. De a világos ténylátást nem pótolhatják a fennkölt érzések patetikus szószárnyalásai sem. Annyi, de annyi év alatt senkinek sem akadt meg a szeme az anyakönyvi bejegj'zésen. Mit tagadni, társadalmi ügy is, hogj' csak most lett ismeretessé Bolyai János és Orbán Rozália házasságkötése. Az egyik tanú Megkötöttségek lazultak meg, korlátozások váltak semmissé ! Es a „Cs. Kir. Nj'ugdíjas Másod' Osztályi Kapitány" Bolj'ai Bolyai János, mint Bolyai János „nyug. ingenieur kapitány" túlteszi magát a császári hadsereg szolgálati kikötésein, házasságot köt Orbán Rozáliával. Másfél évtizeden át állhatatosan erőltetett szándékból. Lehetetlen el nem ismerni a morális komolyságot, mellyel élettársához megingathatatlanul ragaszkodott. Látványosság azért a házasságkötés nem nagj'on lehetett. Sőt, talán kissé titkolt lépés is volt, csak nagyon meghitt barátok jelenlétében, akik tudnak hallgatni is, ha a helyzet egyszer úgy kívánja. Bolyai Jánosnak becsülnie kellett azokat, akiket tanúnak hívott családi eseményéhez. Azonkívül ismerniük kellett a sajátságos körülményeket is. Az „orgonacsináló" Szabó János talán a hegedűművész passziójából volt ismert és számontartott; de az „orvostudor" Engel József fölöttébb érdekes kapcsolatokat sejtet. 1 Emlékkönyv Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából. Marosvásárhely, 1057. 1. 1. 7