Gergely Pál: Pápai Páriz-album a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 21. Budapest, 1961)

találkozunk: bizonyos J. Comtch cambridgei professzoréval, kinél 1716-ban jelentkezett ifj. Pápai. Emléksorai ezek: „Aude hospes, contemnere opes at te quoquc dignum fingé Deo" (Merjed vendég megvetni a gazdagságot, s tedd magad méltóvá az istenhez!). Csernáloni Oajdó Dániel (281. lap) már 1725-ben írta be Leydenben, hosszabb latin üdvözletét.

6 Steph. Partus (319. 1.) ugyancsak 1725-ben írt latinul, mint maga is „pereginus hungaricus", Ratisbonaban = Regensburgban. Csúzi János orvos dr. (339. I.)

7 1712-ben ezt írta barátjának, több más meleghangú latin sor mellett, útravalóul: „Félix qui potuit rerum eognoscere causas" (Boldog, ki megismerhette a dolgok vég-okát); 1713-ban pedig Georg. Liebfeil orvos, Hungar. Soproniensis és Joh. Tseéts, vagyis Csécsi János (351—352 1.) írtak hosszan, latin dicséiő Eoiokat s utóbbi még ezt a közmondást is: „Virtutis est multa ferre, multa facere" (Az erény jellemzője: sokat elviselni, sokat tenni).

8 Férczi Lőrinc diók görög—latin—héber sorai után Pathay János latin dedikációja következik (353. és 355. 1.), majd a 435 lapon a már ismertebb Borosnyay Lukács János leydeni emléksorait látjuk, bibliai idézettel.

9 Egy később hírnevessé vált orvos: Kocsi István londoni sorai, 1722-ből (437. ].): „Et genus et proavos, et quae non feeimus ipsi, vix ea nost.ra voco!" (Őseinket s amiket nem magunk alkottunk, aligha nevezhetjük mieinknek.)

1

0 Kansay János londoni magyar teológus hosszabb latin versidézet után Pápai személyét dicséri, ugyanígy két „magyar vándordiák": Alsócsernátoni Cseh Sámuel és Nánásy András (439—443. 1.). Szintén londoni bejegyzés a 445. lapon Paulus Kamaráké, valószínűleg magyar diáké, akiről egyebet nem tudunk c latin sorain kívül. Pápai Póriz két fivére: Imre és András ír latin sorokat a 449. és 450. lapon; utóbbi mint nyolcéves kisdiák, közvetlenül bátyjuk elutazása előtt, Enyeden, 1711. július 13-án, 31-én pedig egy kolozsvári tudós pap: Ajtai András, a Telekiek „udvari lelkésze". A 453. lapon Londonban írta Enyedi István orvos: „Nulla tani modesta felicitas est, quae malignitatis dentes evitare possit" (A szerencse nem tud oly szerény lenni, hogy az irigység fogait ki tudná kerülni!); Vásárhelyi Baba Ferenc biblia-idézete a 457. lapon: Bcati misericordcs quia illi misericordiam consequcntur".

1

1 Az idegenek névsorát Neivton után Jablonsky teol. tanár,

1

2 majd Schidmann cis Stersky református papok folytatják (Berlin, 1711. nov., az Album 121. és köv. lapjain). Pápai innen Hollandiába utazott, ahol két kiválóság is írt albumába: Amsterdamban Fridr. Ruyschius botanikus

1

3 (két helyen is: 191. és 363. 1.) és Joh. Enlh hágai kir. tanácsos, levéltáros (192. 1.); utóbbinak ezek az emléksorai: „Momentaneum est. quod delectat, acternum quod cruciat" vagyis „Pillanatnyi ami gyönyörködtet, örök ami gyötrelem". Halac, 1714. júl. keltezésű Midi. Alberti és Albini

1

1 hosszabb latin bejegyzése (427, 429. 1.). — A londoni emléksorok 1716-ban kezdődnek: először Sam. Andersch lelkésztől (403. 1.); 1717-ben John Cocchius és J. Scholtz teol. tanárok adnak latin sorokat (464—5. 1.), 1718-ban P. Carmichel (469. 1.), valamennyien ma már ismeretlen férfiak. — Közben járt Pápai Oxfordban is, mint Halley 1720-i soraiból kitűnik, majd az akkor híres teológus-bölcselőt, Fr. Whitót is fölkereste, s a híres Bodleiana-Könyvtárat is, mint a 233. és 234. lapon Hudlon és Ilowlcs könyvtárosoktól eredő sorok tanúsítják; utóbbitól pl.: „Prona via est, et eget moderamine certo" (Az út lejt ős és biztos irányításra szorul. . .). " Cs. Gajdó Dániel (szül. 1680 kör. — meghalt: 1749) Leydenben tanult. Lelkész volt Gy. fehérváron. Irodalmi emlék tőle mindössze néhány temetési ének s egyházi beszéd. ' Csúzi (Cseh) János orvos és lelkész (1681—1733) a frankfurti (oderai) egyetemen tanult, majd a Komárom megyei Ácson orvoskodott; a szőnyi ikergyerekckkel évekig járta a nyugati országokat, sok pénzt keresve mutogatásukkal. Élete végefelé kuruzsló, alchimista lett. ' Tseélsi (Csécsi) János (1689—1769), kinek atyja id. Pápai i'áriz nagy szótárát rendezte sajtó alá a lőcsei Brewer-nyomdában. — Német, angol és svájci egyetemeken tanult ö is, fia is, kinek emléksorait itt olvashattuk, ebben az Albumban. Utrechtben már docens volt, mégis hazavágyott Sárospatakra, ahol atyja tanszékére hívták meg, több melléktárgyat tanítva. I Borosnyay Lukács János (1691—1760) erdélyi ref. lelkész; Bethlen Miklós fiainak nevelője s így a kancellár mellett maga is sokat művelődött tovább. Enyeden lett a főiskola rektora. Többször járt külföldön 1721-ben Frankfurt, 1722—26-bau Leyden egyetemein. 1

0 Kocsi Csergő István (szül. 1690 körül, Debrecenben), Zürich és Frankfurt egyetemein képzett lelkész és filozófus. Irodalmi maradandó alkotása nem ismeretes. I

I Vásárhelyi Baba Ferenc (szül. a XVII. sz. végén), nagyenyedi kollégista volt s ösztöndíjjal, melyet id. Pápai Páriz szerzett, 1718—22-ben tovább tanult Frankfurtban, majd hazatérve, Kolozsvárott kereskedő lett, de az italozás tönkretette, s mint csöndes őrült fejezte be életét. " Jablonsky Dániel Ernő (1660—1741) porosz kir. tanácsos, udvari lelkész, az Akadémia h. elnöke. Bibliatanulmányain kíviil értékes a levélgyííjteményoi kiadása, minthogy korának valamennyi neves tudósával, köztük pl. Leibnitzzel is kapcsolatban volt. 1

3 Ruyschius Frigyes (1638—1731) holland orvos és botanikus, amsterdami egy. tanár, az angol és francia akadémiáknak is t. tagja. " Albinus Bernát (1691—1770), a göttingai, leydeni egyetemek anatómia és sebész-tanára, már ifjan hírneves volt; elsőnek végzett mikroszkópiai élettani vizsgálatokat; leíró bonctana volt leghíresebb müve. 6