Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

eszét veszté! Oh hogy a' ritka, nagy lelkeknek a' megnemértés az osztályrészük ! Most irok az én kedves jó Apámról. Ő most egésségesebbj mint Kőrösön volt. Jobban találja magát ebien a' körben. Különben sok a dolga és kevés a jövedelme a' mi bizony nagy fátum családos embernek 's főleg Pesten a* hol minden méreg drága. Az ember nem fogy ki a' jó reményből soha, és ez legnagyobb áldás rá nézve. Minket is ez vígasztal. Anyám jobban szeret itt mint Kőrösön, de sokkal kevésbé sem hogy a' Szalonta felei honvágy ne élne szivében. Laczika fölint töltött pár hetet a' húsvéti szünnapok alkalmával. Hála Isten pár hó múlva följön végképen. És én? . . . Én csokolom ezerszer Betti nénit 's maradok aki voltam Arany Juliska LBap szélén oldalt:] Édes Betti nénitől engedelmet kell minden levelem végén kérnem a fáradságért össze folytak szemeim előtt a tárgyak mig bevégezhettem levelemet. 21. Arany Juliska—Rozvánv Erzsébetnek Pest, jul. 20. 1861. Kedves Betti Néni! Akaratom ellenére ismét késtem pár hetet a' válaszszal, melyet kedves' igen kedves levelére kellett volna irnom. Ismétlem: akaratom ellenére, mert szándékom leend ezentúl, ugy szándékom volt most is hamar Írni, hanem ebben nagy részt egy barátnőm akadályozott, ki Kőrösről fojött Pestre a' gőzfürdőt használni 's közel hat hétig nálunk időzvén csak pár napja liogv eltávozott. Ezzel folytonosan együtt voltam, 's nem mintha annyira elfoglalta volna gondjaimat és időmet hogy Betti néni számára mi sem maradt fönn: hanem beteges 's annál fogva kedvetlen leányka lóvén, sajnáltam addig is magára hagyni míg ezen — valószínűleg hosszura nyúló — levelet megírom, inkább reméllve Betti nénitől bocsánatot késelmemért, mint talán tőle is, kinek valóban szüksége volt társaságomra. — Most aztán elővéve Botti néni levelét — moly hogy a' szokottnál nagyobb kiterjodésű ezerszer köszönöm 's elsőbben is arra a kérdésre felelek, mit jelentett az az: És én? ... Habár a kérdés a' legkomolyabban lett volna is hozzám intézve, mely egyenes őszinte feleletet követel, parancsol: még akkor sem tudnék rolla számot adni hogy miként jött a tollam alá. Arra emlékezem, hogy a súlyt nem oda igyekeztem fektetni hogy miután Laczi haza jön hol leszek én akkor, hanem inkább arra hogy én miként vagyok. Tudom, azon levelem végsorai azok voltak, hogy egymásután számítottam elő, családunk minden ogyes tagjának hogylétét, 's csak a magaméról nem tudtam azon perozben számot adni. Hogy épen a' Laeziról mondtaknak végszavai azok voltak a' mik voltak, 's ugy következett a' magaméról lenni akart de félbe hagyott megjegyzés: ez egészen a' véletlen müve. — A' mi a' Róza [hirajdását illeti neki körül belől igaza van. Édes Betti néni, százszor választom inkább a' halált, mint egyszer olyanhoz kössem sorsomat, kihhez becsülésen kívül egyébb ér zelem nem csatol. Sokan ezt talán haszontalan ábrándnak, 's nem valóságban 's az életben kivihetőnek tartják, hanem puszta regényekből kivett phrasisnak és tlieoriának: de egy olyan lelkületű szivű nő mint Betti nénit van nekem szerencsém ösmerni, tudja e gondolkodás módot egy leányban méltányolni, ki nem csupán azért akar férjhez menni hogy asszony legyen, hanem hogy szép és nemes hivatásának megfeleljen; 's tehetségéhez 5s erejéhez képest igyekezzék betölteni azon helyet melyet Isten egy nőnek kijelölt, 93