Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

néni, moit egészen megváltozva lát ezentúl. Istenem én nem is tudom hogyan tudtam én azt megállani hogy oly sokáig no Írjak. Az előzmények után csak szóvirágnak vagy hizelgésnek fogja tartani a' mit mondandok; de hidje el mi olyan melegen, olyan igazi szeretettel emlékezünk önökről, 's mintegy hagyományilag száll reánk egész családjok iránti szeretett, tisztelett, [így!] sőt kegyelét. - Bocsássa meg hát nekem a' hanyagságot, a' mi semmiesetre sem feledésből vagy rosz indulatból származott. Egv év alatt sok mindenféle bajom és kellemetlenségem volt a' melyeket nem győznék leírni. Sokat betegeskedtem is, a' mi elkedvetlenített sok mindentől. Álost vagy három hó óta a' szemeimmel szenvedek igen sokat. Ez idő óta nem olvastam egy sort. nem varrtam egy őtést. 11a orvosom — komoly veszélytől tartva — meg nem tiltotta volna is, nem látnám. E levél három hó óla első a' melyet írok. Igen a' lelkemre vettem Betta néni levelét, 's nagyon szeretném valamiképen ki menteni magamat - - ha lehetséges volna. Pedig kétséges előttem hogy képes lesz e elolvasni e kuszált sorokat: kérem tekintetbe venni a'fönnebbi körülményt. Kézit csókolom az utasításért a' hideg fürdőt illetőleg; minden eset re követni fogom. Különben orvosom is ajánlotta ugyanezt. A mi életűnk Pesten is csöndös egyszerű. Alig járunk pár családhoz s nyilvános helyre épen nem. Pesten vagy általában nagy városban sokkal inkább lehet vissza vonult életet élni mint bárhol. Anyám nem igen találja jól magát a' városi életben de azért jobban szeret itt, mint Kőrösön. Apám ellemében van, kivéve azt a sok aprólékos kellemetlenséget a' mi a szerkesztéssel együtt jái. Üdvözletét küldi Betta néninek, 's örömmel olvasta nevét a „Kisfaludy Társaság" pártolói közt. Laozika karácsonkor volt fönn. Bizony alig varjuk már hogy köztünk legyen. Horváth Árpádnénak átadom az üdvözletét ha beszélek vele. Ez ugyan nagyon ritkán történik. Igen messze lakunk egymáshoz, 's följövetelűnk óta az én betegségem 's a' téli napok kellemetlensége is igen sokban akadályozott. Édes jó Betta néni lelkem, hej, heh furcsa birok járnak ő róla ismerős biztos körökben! Bizony leirni sem merem; ha érne bennünket az az öröm hogy megláthatnánk itt nálunk, majd beszélnék sokat: Most a' férjétől is válni akar. Alig hiszem hogy érdemes volna arra a szeretetre a' mivel édes Betta néni ujabban megajándékozta. -— E sorokért ne tartson engemet valami rosz nyelvű pletykás leánynak: emlékezvén róla, nem álhattam meg hogy pár bizalmas sort ne írjak a' miknek hitelességöket — fájdalom ! — a' látszat nagyon is bizonyítja. Most már lehetetlen többet iniom mert össze folytak szemeim előtt a' betűk, 's ugy fájnak liogy azt érzem mintha kiakarnának ugrani üregeikből. A Betti néni tervét nem fogadom el semmi szín alatt. írni fogok mindannyiszor valahányszor gondolom hogy nem leszek terhére — különösen akkor lia a szemem jobban lesz. Mindnyájan öleljük csókoljuk édes Betta nénit, 's kedves férjét szívünkből üdvözöljük. szerető buga Arany Julcsa. 91