Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Hanem én bocsánatot kérek hogy oly haszontalanságot, és ilyen sokat össze fecsegek. Én ha kedves Betta néninek irok nem gondolkozom perczig sem levelem leendő tartalmán, csak irom úgy a' mint szivemből tollamra jő. Szüleim Betta nénit ezerszer csókolyák, valamint igen tisztelt kedves 'férjét is üdvözlik. Én kezeit arczát, és azt a'szép hónyakát ezerszer csókolva, 's az engedélyt — a' név aláirást illetőleg — hálás köszönettel elfogadva maradok tisztelő szerető húga. • Arany Julcsa. 15. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek N. Kőrös február 2(1 1859. Édes jó Betta néni! Kedves levelét megkaptam; igen nagy örömemre. Valódi ünnep rám nézve a' nap a' melyben Betta nénitől levelet kapok; és az a' melyben válaszolok rá. De ezt mindig bizonyos félelmek közt teszem: félve hogy haszontalan fecsegésimmel ha bosszúságot nem is, de mindenesetre unalmat szei zendek Betta néninek. Mert ha én Betta néninek irok, képtelen vagyok arra hogy eszméimet rendezzem kissé, hanem irom azt csak ugy, a' hogy épen akkor érzem. Ujolagi szíves lüvása édes Betta néninek megnyitók bennem a vágyat: haza mehetni. De ez még most bizonytalanabb, mint valaha. Gyulai igéretét ritkán szokta be váltani. Nem jellemtelenségből, óh a' világért sem! hanem hanyagságból 's nem ritkán feledékenységből. A' hozzánk jövetele is igen bizonytalan most már én előttem. Talán még novemberben írta hogy eljön, 's az óta egy sort sem irt soha senkinek. Lehet hogy nejétől nem akar elválni addig sem; 's nőnek pedig ily messze ut.ra jönni utóvégre is bajos — télben. És ha eljönne is, nem tudom elmennék e vele. Ugyhiszem Betta néninél senki sem ösmeri jobban Ercseynét; és senki sem fogja jobban által látni tudni, hogy -— őtet telyesen ösmerve, jó és rosz tulajdonait össze mérve — miért őrizkedünk engem az ő, és Mili iskolájában adni. 'S bár mily nagy is vágyam, hogy haza menjek, e gondolat leküzdi e vágyamat. Ugy lehetetlen lenne haza mennem hogy nála ne legyek; ezt pedig nem szeretném: ekkor gyakran össze kellene jönnöm Milivel, a' mit pedig még kevésbé óhajtok. Betta nénihez végtelenül vágyom —- talán jobban mint Szalontára is — mert igen, igen üdvös hatással lenne rám az az idő a' mit Betta néni körében eltöltenék mindenféle tekintetben. De ez nem történhetnék meg a' nélkül hogy Ercseyéknél is ne kellessék lennem. Én Sándor bácsit végtelenül szeretem és tisztelem. Lina nénit is hasonlóul a' távolban; de csak is a' távolban. Ugyhiszem nem fog édes Betta néninek rosszul esni hogy ilyeneket irok; ez nem pletykálás, hanem igen nagy, igen szeretettelyes bizalmam kifakadása, a' mit Betta néni iránt érzek, és fogok is mindig érzeni. Most át térek arra: hogy töltöm itthon, vagy Kőrösön a' farsangot. Elég jól; de jobban is tölthetném. Bálban kettőben voltam már; és hihetőleg még kettőbe fogok lenni. Igen jól mulattam, sokat tánczoltam. E két nyilvános bálon kivül még két házi mulatságban is voltam; a' mik talán kedvesebbek voltak mint amazok; ámbár azokra sem lehet semmi panaszom. Különösen ez utóbbi semmi kívánni valót sem hagyott hátra. Ez volt az „urak bálja", mert itt is van ám rang-külömbség édes Betta néni, nem csak Szalontán. Talán még itt nagyobb mértékben mint ott. Pedig ez a' rang 86