Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

szép sugár: „Tudom a jövő levelében azt fogja írni Betta néni, hogy: „mii, bocsássak meg?" Tudom, ludom, meri igen jel ösmercm angyali jóságál." — Kéri Bettit, ne írjon válaszában a dologról „mert ha anyám ezt megludná nem tudom mit tenne velem". — Nem tudni, mit érzett Juliska akkora sértésnek? Talán egy célzást, megjegyzést az idős férjre, gyermekielenségére, vagy Arannyal kapcsolatban mondhatott valamit? Ezek lehettek Betti sebezhető pontjai. Az asszony a tőle várhatóan reagál. Juliska Pestről, C'sengeryéktől ír neki, ahol az egész telet töltötte, hogy szórakozva felejtsen. „Köszönöm, ezerszer köszönöm édes levelét!" csordul a hála Juliska tollából. Ezután könnyülten, kedves közvetlenséggel számol be közéleti élményeiről: Deákkal, Eötvössel, Jókai, Kemény és Szalay Lászlóval való találkozásokról, akik „naponta vendégeik" (tsengery Antalék házában. Juliska e spontán lelkesedés szülte leveléből valóban árad az elnyomni t nemzet első, szabadabb lélekzel vétele, ami az 1859-es Kazinczy évfordulót valóságos nemzeti megmozdulássá tette. Később apjával büszkélkedik, vele kapcsolatban is sokszor eszébe jutott Betti (1859. nov. 19. Függ. 17.). Arany Juliska és Rozvány Erzsébet levelezésében itt egy éves szünet következik. Bettit, mint ritkán levelezőt Juliska így jellemzi egy barátnőjének írt későbbi levelében: „Van családunknak egy kedves, ifjú, széplelkű barátnője, kivel a családot képviselvén — én szoktam olykor-olykor levelet váltani. E nőnek az az elve, hogy ha (ismerőseinknek, jó barátainknak ritkán írunk, még sokkal kedvesebbek vagyunk és leszünk előttük, mint a milyenek lennénk, ha sorainkkal gyakran fölkeresnénk őket. Daczára annak, hogy e nő minket szeret; s hogy az írás koránt sem ellensége : nem tudom e véleménytől eltéríteni.".

5

2 Bár Juliska nem nevezi meg, a jellemzés Bettire vall. Az Aranyékkai való levelezést illető felfogásban sem nehéz tartózkodó, finom lényére ismerni. + Jelen esetben azonban nem Betti, hanem Juliska maradt adós a levéllel. Pestre költözésük sok új elfoglaltságot, kötelességet hozott neki és kiújult orbánca is hátráltatta. Betti egy alkalommal, mikor Juliskától soká nem kapott levelel, valamiféle „elmés" megszégyenítéssel éli, amivel „célját elérte" ismeri el levelező társa. Arany Juliska Pestről 1860. nov. 17-én írja első és 1863 februárjában — életében is utolsó — levelét Rozvány Erzsébetnek (Függ. 18-23. sz. levelek.). 5

2 Arany Juliska—Lengyel Dánielnónak, 1HG2. jan. 20. HOLLA, 55— -5C). 1. 59