Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

tejen és puliszkán. „E férfira nézve Arany azl a megjegyzést tette — lalán éppen Bersekkel hasonlítva össze —, hogy ő nem csodálja a csata hevében elkövetett hőstetteket, mert ezeket legtöbb esetben maga a helyzet teremti: de csodálja és tisztelettel adózik azon hősiességnek, mely egy magasztos eszme szolgálatában áll és híven helyén marad éveken át, ínséget, nélkülözést tűrve. . ,"

4

9 A szép révi kirándulás után Betli Juliskán keresztül tartja a kapcsolatot Aranyékkal. A látogatás melegen visszhangzik a kislány 1857. okt. 13-i levelében (Függ. 7.). Panaszkodik a körösiekre. Azért mégsem hagyják ott Kőröst, bár apját Debrecenbe, Kecskemétre, sőt Pestre is hívták tanárnak. „Apám azt mondta: nem megy sehova csak haza, ha már itt vagyunk, itt lesz addig, míg Laci végez. . ." Levele végén Juliska rádöbben, mennyire belemerült a panaszkodásba, de — írja viszonyukra jellemzően — „kinek tehetném azt jobban, mint kedves Betta néninek? ki viseltetik sorsunk iránt nagyobb részvéttel? úgy hiszem senki. . ." November 15-én Betti válaszát köszönve, „egyszerű életmódjáról" ír, amelybe mégis visszavágyott, mikor tavasszal Csengeryék fölvitték s mindent megtettek, hogy jól érezze magát Pesten (Függ. 8.). 1858. máj. 9. és 19-ről ismét bécsi színlapokai találunk Rozvány Erzsébet hagyatékában.

5

0 Talán ekkor kedveskedett neki sógornője a mindenképp jellemző ajándékkal, melyről a családi hagyomány beszél: Mint már említettük, Bersek sógora Erzsébet császárné környezetében teljesített szolgálatot. Ismeretes, hogy a császárné naponta kilovagolt, de sohasem ugyanabban a kesztyűben. A levetetteket az udvaronc kegyelet gyűjtötte s mint ajádékot juttatta egyeseknek. Aranyozott velencei üvegdobozban ilyen kesztyűkkel lepte meg Ivoderlené sógornőjét, Bettit is. Az ajándéknak nyilván a császári pár 1857-i magyarországi látogatása adott időszerűséget, az az alkalom, melyre Arany A walesi bárdokat írta. .. Betti, úgy látszik, ez évben nem tartózkodott huzamosan Bécsben. Május 31-én Juliska anyja nevében és részére újból kelme vásárlására kéri, mivel ismét hozzájuk készül látogatóba. Ez alkalommal Betti és Julcsa együtt ment Pestre. Erre vallanak a következő levelek. A fiatal asszony ez időben úgy látszik nagyon szórakozott volt: Kőrösön feledte gyűrűit, kendőjét, tollát, zsebkendőjét s Pesten pedig elhagyta napernyőjét. A gyűrűk utána küldésével kapcsolatban maga Arany ír Gyulainak, aki e levelet 4

9 KOLOSVÁRI, 74. 1. 5

0 MTAK Ms 10.234/ly. 57