Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Szendrey Júlia és Rozvány Erzsébet kapcsolata később is megmaradt. Bettit saját szerencsétlen sorsa megértőbbé lette Júliával kapcsolatban, mini bárkit Aranyék köréből. Megismerkedésük idején Petőfiné már országosan ismert költőf'eleség, Bel ti vidéki eladó lány, gyermetegebb Júliánál. Bettit a családi hagyomány, visszaemlékezés így jellemzi: ,,. . .nyílt tekintetű, fehér rózsa-piros arcú, feketeszemű szép lány. Sokat ad külsejére, de ugyanakkor a belső kiművelésére is. Elsajátítja a német és francia nyelveket, zenét, az irodalom és művészet ágaiban jártasságot ér eh Rendkívül tanulékony, kitűnő memóriája nagy segítségére van, de szép iránti érzéke mindenek fölött leszi fogékonnyá az ember valódi értékei iránt."

3

0 E leírással egybehangzó, amit Kónyád ír emlékkönyvébe: „Szépséged ritka, de páratlan erényed, ezt én liszlelni tanultam s tisztelni tudom örökre. Szalonta. 849." A bejegyző minden valószínűség szerint az a Kónyád József honvédhadnagy, aki megzenésítette Arany Nemzetőr dalai. Rozvány Betti szépségét Arany Juliska későbbi rajongó bakfis-levelei részletezik: „...csókolom kezeil és szép száját..." (1858. aug. 8. Függ. 12.). - „Én kezeit, arcát és azt a szép hónyakát ezerszer csókolva. . .maradok tisztelő, szerető huga" (1859. jan. 9. Függ. 14.). — Még Aranynénál is olvashatunk ilyent: „csókoljuk . . .azt a szép piros arcodat" (1867. jan. 14. Függ. 32.). Aranyné és leánya levelei Betli szépségén kívül sok más vonzó tulajdonságát méltányolják, emlegetik. Amikor Aranyné özvegyen maradt, szívesen összeköltözött volna Rozvány Erzsébettel. — Juliska levelében Arany Betti iránti rokonszenvére is találunk utalást: Bettit apja által „annyira szeretett" lénynek nevezi. „Betli nénit Apám igen igen szereti; s nemcsak szereli, tiszteli" (1859. jan. 9. Függ. 14.). Ugyanebben a levélben a közös jóbarát, Beret vás elragadtatását is tolmácsolja (1859. jan. 9. Függ. 14.). • . 1847-ben, amikor Arany híres ember lesz, Rozvány Betti 18 éves nagylány. A család birtokában levő táncrendjei szerint bálozik, így nyilván emlékkönyve is ettől kezdve nyer jelentőséget. Ott fekszik a fogadószoba asztalán. (A Rozvány-esalád leszármazottai ma is kegyelettel őrzik Temesvárott a biedermeier kanapéi, melyen Aranyék is ültek. . .) 3

0 MARTA, Í). I. 43