Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Már emlltém, hogy Arany 1849 május havában ministeri fogalmazónak kineveztetett, szalontai jegyzőségéről leköszönt s családjával együtt Pestre volt költözendő. Ez okból, meg különösen azon okból is, hogy a megválasztott nőtelen uj főjegyző Arany családját, még a felajánlott lakbérfizetésért sem akarta egy pár hétig a jegyzői lakban eltűrni. Arany kénytelen volt házi bútorait áruba bocsátani; de minthogy ezek jó nagy részét a legpocsékabb árért sem tudta elvesztegetni, ismét kénytelen volt még meglevő bútora, nője és gyermekei számára lakást bérelni. A helyi és az akkori viszonyok miatt a kiadandó lakásokban nem igen válogathatott, és így kénytelen volt családját egy legfösvényebbnek ösmert szalontai ember házához költöztetni. A fösvény emberről a néphumor azt beszelte, liogy még a gyufát is kétfelé hasítja, hogy kétszer gyújthasson vele; továbbá, liogy Nagy Váradot, — jövet menet két nap, — egy almával megjárja, még felét haza is hozza. Mi igaz e nagyításból, nem tudom, de maga Aranyné panaszolta nekem, hogy a házi gazda nem engedi.a lak elejét gyakran tisztára seperni: ,,mert a föld kopik". Továbbá az is igaz, bogv Aranyék „Bodri" kutyáját nem engedte az udvarra beköltözni azon okon, liogy ne egye fel az ételhulladéköt az aprójószág (házi szárnyasok) elől. . . E házigazda, -— bár a szalontai lakosok közt egyik legvagyonosabb volt, s körülötte gyermekei, unokái voltak, — meg nem engedte házánál a napontai főzést, hanem, ha az öreg a házból távozott, akkor a család rejtekhelyeken, vagy ha hosszabb kimaradását vélték, a konyhában is főzéshez fogott, s ez alatt egy gyermek az utcaajtóban őrt állott, hogy öregatyja jöttére elkiálthassa: „jön öregapám," és a főttet, tüzet nyomtalanul eltakarítsák . . . Arany ezen fösvény ombor házában elhelyezvén családját, 1849 junius elején Pestre ment, de már julius elején szabadságot kapott családja meglátogatására, s nem is ment vissza Pestre azon időben. * Görgei eléhezett és elkényszeredett serege, Debrecentől Aradra vonultában aug. 7-én érkezett ide 9.-én elvonult. E sereggel jött Szemere Bertalan és Batthyány Kázmér is. ... ...Szemere és Batthyány erősen igyekeztek Aranyt rábeszélni, hogy kövesse őket külföldre, s ne dobja oda magát a soldateska bosszúállásának. Arany azonban itthon maradt, — mint később nekem mondá — azon elhatározással, liogy a nemzet balsorsában osztozkodni akart . . . A Görgey tábor itt léte alatt nőjét és két gyermekét az atyám házához hozta, s pénzét is, ezer forintnál valamivel kevesebbet, atyám oltalma, s őrizte alá adta, ő maga pedig a magyar tábor elvonulása után vándorbotot vett kezébe s az erdőhátra a muszkák elől, kik — nyomon követték Görgey táborát, •—elvonult. A muszkák itteni, majd két hétig tartott át és visszavonulása alatt az atyám házához rendesen, vagy tábornok, vagy ezredes lett beszállásoltatva, és igy házunk védett állapotban volt. A muszkától való általános rettegés nem sokáig tartott. Erős fegyelem által voltak zabolázva. Fegyverüket még az oldalfegyvert is csak szolgálatban viselték. Szolgálaton kívül még a szurony sem volt oldalukon. Általában Szalontának a muszkákkal kevés baja volt. Az atyám házához szállásoltatott tisztek rendesen az atyám asztalánál étkeztek. Történt, hogy amidőn Kaufmann tábornok, a későbbi taskendi győző, az oldalszobából az ebédlőbe bejött s ott meglátta Aranynét 168