Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Én ólat emben őt csak ez egyszer hallottam művét nyilvánosan felolvasni. Miért épen ez egyszer is és épen oly időben, midőn a honfiúi érzés, vagy fájdalom kinyilatkoztatása lázzitásnak vétetett és kegyetlenül üldöztetett? Ennek okát tudni vélem. Alább a maga helyén megkísértem kimagyarázni . . [Ld. XVIII. „A forradalom után" c. fejezet 82. 1.] * liogy Arany jó szivének melegét a hozzá közelebb állókkal is, gyöngédség és szivos jó tettben, éreztette, egy pár konkrét esettel kívánom bizonyítani . Atyám nagy tisztelője volt Aranynak és igy nem is merte volna megkérni, hogy a már érintett, Lajcsák Püspök és Beőthv Ödön közt folytatott filippikai levelezést, melyet ő atyámnak felolvasott, —atyám számára másolná le; de ő örömet kívánván szerezni atyámnak, azt igen szépen lemásolta. Atyám ezt becses iratként haláláig megőrizte. Hagyatékából ez reám szállott, és igy Aranynak ezen szép másolását, — melynél szebb kéziratát nem ösmerek, — családunk, Arany iránti kegyeletből 52 év óta megőrizte. — Szép írásának ezen kiváló példányát az „Arany szobának" átadandó leszek. * Midőn Arany dalait, nyilvános megjutalmaztatása után, már nem titokban zengedezte, egy este az ablakon beszólott nővéremhez és kérte az emlékkönyvét. Arany ezt magával elvitte s már kora reggel a nyitott redőnyön át nővérem ablakának mélyedésébe tette. Nővérem ezt itt megtalálván, benne találta azt a szép verset, mely Arany hátrahagyott iratai közt ily cim alatt: „Egykori tanítványom emlékkönyvébe", olvasható. — Nővérem a nagy és jó lélek ezen gyöngéd figyelmét nagy örömmel fogadta. Itt az a kérdés érdekes: miért intézte ez a nagy lélek ily gyermekes modorban jó szivének kinyilatkoztatását? Egyszerű a felelet. Nem akarta látni „kedves Betti lyánya" szemeiben a hála könnyeket. * Már említem, hogy András bátyám halálára, mely 1877-ben történt, verset irott. Nekünk erről semmi tudomásunk sem volt. Én (i év múlva olvastam ezt 1883-ban kiadott művei közt, ily cím alatt: „Kortársam 11. A. halálán." Nagyon meglepett engem ez a visszaemlékezése. Hisz' bátyám sokkal igénytelenebb volt, hogysem magát ily nagy szellem tollára érdemesíthettevolna. Ennek titkát csak ő mondhatná meg; de magával a sírjába vitte. * Arany kartársával, a főjegyzővel igen jó viszonyban élt. Per „bátyám, öcsém" szóliták egymást. 1840-ban Pál napja előtti délután a főjegyző nemment fel a városházára azért, hogy névnapi vendégei elfogadására előkészületet tegyen. Arany maga volt a városházán s irodája csendjét arra használta fel, hogy a főjegyzőnek névnapi köszöntőt irjon. Ezt megírhatta volna saját neve alatt is: de szigorú életszabályának tartotta, senkinek sem hízelegni és a kegy haj hászatot ovatosan kikerülni. Pál apostol nevében irta meg tehát a névnapi terjedelmes nagy köszöntőt. Ez négy részből áll. Az első részben Szt Pál a levélíráshoz készülődik. A másodikban vigasztalja druszáját a rossz fizetés miatt. A harmadikban Aranyszájú Jánost küldi le a levél162