Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

1848 november elején a szalontai nemzetőrségnek két százada Arad város védelménél tett szolgálatot. Ezekkel Arany is ott volt, mint nemzetőr és épen egy szobába volt beszállásoltatva a fent érintett Balogh Jánosra! és a szalontai bíróval, mely szobában fekvő helyül két ágy és ládás kanapé volt elhelyézve. Bőven volt módjuk Berglier ágyúzásait hallgatni és kiállani. Végre még hozzá is szoktak. — Esténkint Arany és Balogh elelmentek a „Fehér kereszt" vendéglőbe liol Csunkó Náci egy országos liirü, geniális bon-motizáló mulattatta a vendégeket. Arany Csunkó Nácit tanulmánya tárgyává tette. Néha majd éjfélig elhallgatták Csunkó triviális tréfálkozásait. Történt egy ily késő hazajövetelük alkalmával, hogy a birót mély alvás és horkolásban találták, amitől ők meg elaludni nem tudtak. Egy darab ideig Arany és Balogh beszélgetve az ágyból várták a hirónak az erős horkolásból kifáradását; de az nem akart bekövetkezni. Balogh a ládáskanapén feküdt, Arany azt mondja Baloghnak, üss csak a sarkaddalegy nagyot a kanapé ládájára. Balogh ezt hirtelen megtette, s a kanapé ládája ágyuszerü dobbanó hangot adott. A horkoló biró, ki századosa volt az egeik nemzetőri századnak, e nagy dobbanó hangra a horkolást hirtelen abba hagyta, felébredt és elkiáltotta magát: „komámék keljetek fel! liinnek". Minthogy Arany és Balogh az alvást sziplék, s másik lövés sem hallatszott a várból, a biró újra lefeküdt, s még erősekben horkolni kezdett. Erre Balogh felkelt s mind a két sarkával még erősebben megütötte a kanapé- ládáját. A biró e dobbanásra újra felébredt, hirtelen kiugrik az ágyból, s újra kiáltja: „komámék keljetek fel! lünnek." s azután hirtelen felöltözött s kiment az őrháznál szótnézni. A biró eltávoztával most már Arany és Balogh az édes, nevetéstől nem tudtak volna elaludni: de a nagy csendben végre mégis az álom szemükre jött s reggelig édesen aluvának. — A jó komájuknak, a bírónak,, csak itthon beszélték el a vele elkövetett jó tréfát, s együtt édesden nevettek az eseten . . . XVI. JÓ SZIVE Azok, akik Aranyt csak hivatalos működéséből, vagy az utcán jártából ismerék és látták rideg, mozdulatlan, komoly arcvonását, legtávolabbról sem tételeznék fel, hogy ő a legmelegebb érző kebellel és áldott jó szivvel birt légyen, Pedig ilyennel birt, vagy is sokkal olyanabbal, mint én ezt alább néhány konkrét esettel megvilágítani képes lehetnék. Jó szive tettekben kiválólag Petőfihez való viszonyában nyilatkozott . . . . . . Már fentebb okadatoltam, hogy — Szalont a város nagyon eladósodott állapota miatt — 1847-—49-ben, Arany jegyzői fizetése hátrányban maradt. Arany 1848-ban Vas Gerebennek, a kormány által pártfogolt „Népbarát" heti lapnál, társszerkesztője lett ; -— a fizetés, vagy tantieme kedvező lett volna Arany családjának: de Vas Gereben azt ki nem szolgáltatta. — Arany kénytelen volt 1848 december vége felé — leszámolás végett Vas Gerebennel -— Pestre menni. Nejét is magával vitte. Vas Gerebennel való leszámolás alatt Windischgratz már Pest felé közelgett, a menekülés már kezdetét vette. Vas Gereben adott Aranynak 04 frtot. a többi összegre nézve azt mondotta, hogy a takarékpénztárba tette. Arany és neje csak 64 forintot hoztak haza, ha az útra el nem költötték, Pestről. Itthon lakukat a rossz cseléd által megrabolva találták. Jelentékeny kárt szenvedtek . . . A szalontai nemzetőrség mind oda volt a megye határát keleten őrizni. 159