Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

hatnék én e háznál? Pirul az arcom, hogy egy pár órai tanításért itten élelmeztessem magamat.'Szavamat adtam Madasnak. Meg nem szegem. Megyek." Ekkorra már atyám is hazajött a boltból, s megértvén miről folyik a beszéd, ő is tele szólott. Megnyugtatta Aranyt, hogy ő azt, amit házunknál élvez bőven visszapótolja kis nővérem buzgó tanítása által, s hogy atyám, boldog szerencsésnek tartja magát, hogy szeretett egyetlen leánykája ily bölcs férfitól nyer oktatást. E sok kérés és a nők könnyeire Arany letett lugosi útjáról, s szülőim házánál maradt még vagy egy évig, a midőn is jó geniussa őt az óhajtott révparthoz elkalauzolt a. XI. ÉLETÖRÖME . . . Arany ép testalkotásu, jól fejlett ember volt, középnél valamivel magasabb. Csontszerkezete, kidomterodó izmai viszonylagos erőt mutattak alkatával. Mint férfi, erős, szabályosan két oldalra hajló, végén csinosan felhajló bajuszával, az erős termetű férfiak sorába volt vehető. — Jól emlékezem, midőn 1848 október közepén a szalontai nemzetőrök négy századából a két utóbbi, melyek egyikénél Arany őrmester volt, a két első századot Aradon, Berger ágyúzásai ellen, felváltandó volt, az utóbbi két század a szalontai piacon, indulásra készen kiáltott; mi, a beeskereki táborból hazajött nemzetőrök, az elindulok megszemlélésére u piacra kijöttünk és Aranyt katonásan felszerelve katona köpönyegben, töltény táskával, kezében lábnál tartott szuronyos fegyverrel és hátán afelteteszijjas borjúval megláttuk, mindnyájan gyönyörködtünk, a különben is mindenki által tisztelt és szeretett Arany katonás és maroiális kinézésén. Őt a természet nemcsak gazdag adománnyal, hanem jó erős testalkattal is megáldotta. Igaz ugyan, hogy a sok ülve tanulás és olvasás és e miatt, magától elvonása a szükséges testmozgásnak testét némileg elpuhította; de már, mint nős embernek, midőn gyümölcsös kertjében magát erősebb munkával edzeni kezdette — szalontai kifejezést használva „kezdett a haja nőni." Ha az itt vázolt ép fizikumhoz hozzá vesszük azt. a nagy meleg és mélyen érző szivet, miről Arany müvei tanúságot tesznek, — és ha t udjuk még hogy ifjabb korában Lord Byron, hagyomány szerint a legnagyobb Don Jüan, volt legkedvencebb olvasmánya; önmagától előáll a kérdés: hogy zárkózhatott el Arany ifjúságának legszebb korában, midőn a szív legerősebben lüktet, s az ösztön ellenálhatatlanul zakatolódzik, — az élet öröm és gyönyörűségétől s magára erőszakolja a legszigorúbb trappista, vagy carIhausi fogadalmának hü megtartását? A komoly olvasó kételyében kérdezhetne'': „minő rendellenesség ez a természetben ?" Ezt csak Arany rendkívüli nagy akaratereje és ehhöz meg nem tántorodó ragaszkodása fejti meg. Akarta, hogy remetei visszavonultságával meg legyen törve a szinészkedése iránti balhit. Akarta: hogy a folytonos munka és tanulás vonja el lelkét a ledér gondolatoktól. Akarta nem testi, hanem lelki gymnnstikával megtörni szivében az incselkedő gondolatokat. Midőn pedig Juliskája iránti szerelme felgyulladt, -— ez szerintem 1838 közepe táján, tehát 21 éves korában lehetett, — ekkor már lényének legerősebb része n jellem volt nála enguzsirozva. Ekkor ismét más gymnastikát kellett neki gyakorolni: a plátói szerelmet, mondhatnám reménytelen szerelmet. ... 148