Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

együtt olvasgatunk. Megértettem ezen egy pár szóból, hogy a szegény, post ucxpeditor, Pápai Arannyal kenyerei megoszt ot t a, s a német nyelvben még oktatta is. . . . Pápai múltjáról, illetőségéről semmit sem tudtunk, csak annyit, liogy kiszolgált őrmester volt, a latin klassikusokban nagyon, a német nyelvben alaposan jártas. Gyér beszédében nagy olvasottságot és tudományosságot eláruló dialektikája előtt mindenki tágított: de mindezen szép tulajdonai ellenére erős borivó, néha a mértéktelenségig. Ez a hallgatag postaexpeditor történetesen Arany Jánost fölösmerte. Nagy zajt ütött mellette: „micsoda dolog az, hogy az urak ily kiváló tehetséget veszni engednek." A lelkészesperesnél tanítói állást kért számává, de ez azt felete: „Szalontán komédiás nem lesz tanító." Pápai nem tágitoit. Elment a rektorhoz, a presbitérium tagjaihoz, s végre ezeket megnyerte Aranv részére. _ Ismét elment az espereshez s ezelőtt saját szomorú sorsát feltárta: ,,Legjobb tanuló voltam az envedi kollégiumon. Egy ifjúsági hibámért nekem meg nem bocsátottak. A méltatlanság felingerelt- Katona lettem. Most semmi vagyok, egy részeges. Az esperes a hallgatag ember ily reveilát iájára megdöbbent , s beleegyezett, hogy Arany rendliivülileg a negyedik elemi ós első latin osztály tanítója legyen, következő évi Szentgvörgy napjától pedig rendszeres tanító, lisztes fizetéssel ellátva. Vili. [MÁSODIK SZÁLONTAi TANÍTÓSÁGA.] Aranynak a fentebb leirott legínségesebb napjaiban történt, hogy a Jánosdán lakó járás-szolgabíró Szaloníára átjött, s a korcsmárosok és mészárszék mértekeit cs fontjait megvizsgálta. A mészárszékkel az atyám boltja szomszédos lévén, a szolgabíró, egy város cselédje által, az atyám hitelesített sulvmcrőit cl keretté és ezzel hasonlította össze a mészáros sulymérőit, s mórt ezeket nagyon hamissaknak találta, erősen megbírságolta a mészárost és a székgazdát, ki utóbbi előkelő szalontai lakos volt. Ezek, -— mint atyám később u mészárostól megtudta, — igen megharagudtak az atyámra, sulymérőinek omlitett odaadásáért és bosszút forraltak ellene. A hosszú abból állott volna, hogy atyámra Arany által gúnyverset Írassanak. A két ember felkereste Aranyt a posta expeditornál, s fel is kérték, hogy ima atyámra gúnyverset. Arany azzal utasitú el kívánságukat, hogy ő oly embert, ki őt. sohasem bántotta, nem tud megsérteni. De azok, Ígérve 5, 10, 20 ftot, erőszakolák Aranyt a gunyvers megírására, a mészáros különösen szemtelenül ostromolta: „lássa, maga, tisztes ruha hiánya miatt, most az emberek közzé sem mehet: ezen a pénzen ruhát vehet, s azzal sorsán fordíthat. Arany nagyon elérzékenyülve válaszolá: „hagyjanak engem, uraim, békével az éli szegénységemben s ne kívánják, hogy szerencsétlenségem mellett még rossz ember is legyek." Amint Arany tanítói fizetésibe egy kis előleget kapott, azonnal átvette világtalan atyja házának gondjait. A közei-lakó Sára nénje főzte meg nekiek szerény étküket, s gondoskodott néha-néha a kis lak tisztán tartásáról. Arany szakítva költői ábrándjaival, rendkívüli szorgalommal tanítói kötelmeinek feküdt. .Tanítósága a szalontai gymnasiumnál új a'erát nyitott. Átvévén a rektortól az első latin osztály tanítását is, azonnal a szépírás ós 141