Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
hogy ismét annyit költőké/., ne vásároly somitt, ugy is el vagy to látva mindennel; az uti költség pedig nemi jön olyan igen sokba. A kis leányaidia nézve még jó lesz, néhány heti pihenés. Édes jó néném meg engedi azt mi értünk, hogy meg legyen tőled fosztva egy idejig, hogy nekünk örömöt és boldogságot csinálv ez által; mort nem tudunk mi te rólad más képen gondolkozni, csak mint testvér, vagy gyermekünk. Engedj meg nekünk ezért édes Bettám! Nem tudom meg írtam vólt-e, hogy férjem ismét a régi szobájában lakik. Az az erkélyes szoba nagyon légvonalas vólt; mindég fájlalta vagy egy vagy más tagjátt, a mitt egyedül annak a szobának tulajdonított, s egyszer azal leptem meg haza jövetelekor, hogy mindent a régi szobájában t alált, a mit ugy látszót szeretett is, de azért még sem nyilvánított, azt hitte, hogy nekem az által kedvotlonséget okkoz. A jók legjava ő mindenben. Igaz hogy a sarok szobát nom fogom használni, de a kik én hozzám jönnek cl fogadhatom az férjem szobájában is, egy részét az ebédlőben is. A kik ezáltal sértve éreznék magokat, ne jöjenek hozam; ugy e Bettám? Jól esik nekem, veled ilyen csekélységeket is tudatni. Nem is írok ez utal többet, máskor mind a négy lapot tele írom. Édes jó Nénémnek a kezejit csókoljuk mind a hárman veled egyűt. édesem, kedves testvéreidnek küldjük szíves üdvözletünket, Tőled pedig azt kérem, hogy tartsd meg szeretetedben a téged lélekből szerető Aranvnét. 31. Arany Jánosné — Rozvány Erzsébetnek Pest november 19. 1866 Kedves angyali Bettám! Várva várt soraid megérkeztek, s egy része vígasztalólag hatottak, lelkemre; az a része, a melyben írod, hogy kedélyed lelked föl frísűlt. Jol van ez így édesem, más kép tenned; vagy tovább hagyni magad a búval emésztetni, vétkeztél vólna mind magad elen, mind a természet rend jött meg bántotadd vólna. Ha lehetséges vólna, még jobban szeretnélek és tisztelnélek ezután mint ezt edig éreztem. Az a része levelednek, a molyet Édes jó Anyádról írsz le verőleg hatott rám. Tarcsa meg még az Isten őtet számunkra sokáig, jó és friss egéségben! Nem jösz hát föl ez úttal édes Bettám? Igazán roszul essett ennek a meg tudássá is; olyan sokat számítottam arra az együt letelre; olyan kedvessé tutad te azt az időtt tenni, a mit velünk töltöttél, pedig be iszonyú napok vóltak azok másképen ! de a te jó leikod meg tudta azt édesíteni számunkra, álldjon meg érte a jó Isten! Azt tudva most, hogy jó Anyád beteges, azt is azt mondom, hogy maradj otthon. A szőnyeget meg kérdeztem, hogy, hogyan lehet egyet venni, olyan szövettit és olyan nagyságúit mint az ennyém, tizen nyólez forintért adnak; félre ne érts, nem azért irom ezt meg hogy az árt előre föl küld hanem hogy, meg vehetem-e annyiért? szántál-e rá annyitt ? ezt akarom meg tudni. írjál erői minnél előbb, hadd tudhassam mit határoztál. A le kűldóssére nézve is gondoly kérlek valamit, mert postán küldeni sokba kerül; leg jobb lenne ha valami alkalom akadna, attól küldhetni le. Nem jön most valaki onan a vássárra? vagy országgyűlésre? Ott jobban meg lehet tudni ogy alkalmat, mint pesten mort tollúnk jöhet akárki föl, ha csak mog nem látogat, meg nem tudjuk. Nem hiheted el amit most le írok pedig ugy van Bettám. Ezt a levelel, kilenczedszer hozzá fogva végezhettem be, alig írtam egy sort, megént 103
