Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

talan jegyzéseken kivől nem vitt más naplót.Ez pociig alig néhány sorból áll. Apám tanácsolta már neki, bogv most, mig ilyen hiven él minden az emlékében, dolgozza ki egy útirajza; nem kiadás végett, liánom hogy későbbi éveiben magának a' részletos visszaemlékezéssel gyönyörűséget és élvezetet szerezzen. Nem tudom megteszi-e. Nagyon kevés hajlama van az irásra. Ha valamit mogleliet előre jósolni, akkor azt megjósolhatjuk hogy ő belőle nem lesz költő, vagy iró. Apám egyébbiránt ezt nem bánja sőt ugy látszik szereti. Mindig mondja sokkal boldogabb lesz ha más hajlamok felé vonta a* lelke. Laczi egyébbiránt elég őszes fiu. Ezt másnak nem mondanám. Csak azt hinnék hogy kérkedem, Betti néni tudom őszinteséget lát benne, 's azt hogy óhajtom hogy családunk minden egyes tagját valóban ösmerjo. Kevés Lacziban az idealizmus, az ábrándra a* rajongásra való bajiam: de annál több aztán a* józan ősz, higgadt egéssóges fölfogás, természetesség, és föltétlen becsületérzet. Ha ilyennek marad későbben, 's aránylag jobban és jobban igyekszik magát tökélyesitr.i: ha hires nevezetes ember nem is, de lesz lielőle egy művelt közönséges, de nem középszerű ember, egy, a'társadalomban a' maga helyét elfoglaló és jól betöltő férfiú, 's hazáját igazán szerető honfi. Ez pedig elég arra hogy elmondják felőle: nem hiába élő. Az én édes jó Apám pedig csak meg van ugy ahogy. Küzködik az élet apró bajával mint minden körülmények közt küzködik most az ember. Neki még ehhez a' makacs fejbaja is hozzá járul, mely daczára minden orvoslatnak nem akar elmúlni. Egy vigasztalásunk van. Deák Ferencz mondja hogy ő is ebben a' bajban szenvedett 8—10 évig, 's elmúlt magától; azt mondja hogy bizonyos kor betöltése után Apámnál is el fog múlni. Talán majd csak el is fog múlni azt adja a' jó Isten! Anyám most bála Istennek ogésséges. V nyáron sokat betegeskedett. Mely görcsei voltak nagy mértékben. Különben jól érzi magát itt. Van pár jó barátnéja, 's a' nagyvárosi háztartás kellemetlenségeihez is már jobban hozzá van szokva. Valamint egész családunk, ugy ő is szivéből öleli és csókolja Betta nénit. Engedjen meg édes Betta néni, hogy most kizárólagosan a' mi szerény családunk és családi életünkről irtani. Tudom hogy érdekli Betti nénit mindaz a' mi velünk történje. Máskor másról, 's ha lehet érdekesebbről fogok irni. Isten áldja édes Betti néni, fogadja számtalan kézcsókomat. Juliska 23. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek Pest, feb. [1863.] Kedves Betti Néni! Bocsásson meg hogy oly későn válaszolok levelére, melyben meg bíz pár dolog elintézésével. — Most is ugy hiszem nem a' legjobban intézem el, mert az egyik ügyben épen semmit sem tehettem. Ugyanis én az angolkisasszonyokkal semmi néven-nevezendő összeköttetésben nem lévén, ösmerőseimmel közöltem a' dolgot, 's tanácsot kértem, hogy és mint járhatnék el benne. De mindenkinek oda ütött ki a véleménye hogy nekem az telyes lehetetlen. Először szükség volna arra, hogy ón valami igen nagy befolyású asszonyság legyek, mint például Bohusné vagy Batthyányi Lajosnó; azután nekem ösmerni kellene azt az illető asszonyságot, hogy igaz lélekkel ajánlhassam. Mindenki azt mondja, hogy olyan helyre nagyon nehéz bejutni i gy nőnek, annál inkább ha az még tanítani is akar. El kell látva len

nie mindenféle [lanusit]ványokkal [a levél egérrágott], s csak miután ezek 7 Sáfrány: Arany János 97