Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
20 ékesítik, pompásak." — Magyarra — kivonatosan, — s így sokat elvéve a könyv charme-jából — Halász Gyula fordította, 7 1 egy évvel később. Ekkor már, 1911 vége óta ismét Indiában volt Stein, ahol közben a Határkörzet Archaeologiai Felügyelőségének feje, főfelügyelője lett. 1912 aug. 2-án keltezett s az MTA elnökéhez írt levelét (Ak. Ért. 1912:589-90) Mohánd Margból küldte. Hivatalos munkái mellett a II. expedíció eredményeit feldolgozó „Serindia" megírásán, részben szerkesztésén dolgozott, mert ez a munka sok szakember bevonásával készült. — És — előkészítette a III. nagy expedíciót. * A III. expedíció költségeit az indiai államtitkárság folyósította, azzal a kikötéssel, hogy a leleteket majd az Új-Delhiben felállításra kerülő „Museum of Indián Ethnograpliy, Art and Archaeology"-ban fogják elhelyezni. A politikai helyzetet mind Sir Henry Mac Mahon, az indiai kormány külügyi államtitkára, mind a régi jó barát, Sir George Macartney kedvezőnek látták, s így Stein 1913 július végén elindult. Karavánjához tartozott ismét Rai Bahadur Lál Szingli is, s egy fiatal patlián katonai térképész a khajberi lövészezredtől, Mián x\fráz-gul Klián aki szintén kitűnően bevált. A Hindukushegység Darél és Tangir völgyein keresztül haladt a karaván. Középkori kínai zarándokok használták és leírták ezt az utat, de európai még nem járt arra. A Tágdumbás-Pamiron és a Karatas folyó szakadékain keresztül érték el Kásgart. Onnan azután a Tien-sán lábánál folytatta az utat, majd délnek fordult, és a sivatagon át novemberben érkezett el a khotani oázisba. Domoko, Niya, Mirán újra kincsekkel gyarapítják Stein karavánját. Ugyanígy egy a IV. században elhagyott, eddig ismeretlen erőd, majd Lou-lan is. Itt, az északkeleti részen egy hajdani kínai temetőt fedezett fel. Szépmintájú selymek, hímzések és egyéb textília mutatták azt a magas szinvonalat, amit a kínaiak már az ókorban elértek, és tanúskodtak a hajdani kereskedelem mellett a görög-római Nyugattal. Ennek a kereskedelemnek a jelei a félreismerhetetlenül („showing patterns unmistakably Hellenistic in character") hellérúsztikus befolyást mutató gyapjúszőnyegek, melyek — legalább részben — a Közel-keletről származtak. — Februárban a Lou-lan környéki sivatagban a sókéregborította agyagos talaj felszínén vagy 40 méter hosszú távon, egyenes vonalban elszórtan 200 db vadonatújnak látszó kínai rézpénzt talált, s nem messze, ugyanabban a vonalban, sok használatlan bronz nyílhegyet. Mind a Han-korból, 2000 évvel ezelőtti időből volt! Egy éjszaka haladó karaván egy tevéjén kioldódhatott egy zsák, s úgy potyogtak ki apránként a pénzek és a nyílhegyek is. Jellemző ez a táj klímájára és embernemiakta voltára. Március végén újra Tun-huang, májusban Kara-khoto a Stein táborhelye. Megállapította, hogy itt volt valaha a Marco Polo által említett Etzina város. Bár kevéssel azelőtt az orosz Kozlov ezredes által vezetett expedíció már ott járt, s igen fontos buddhista szövegeket és festményeket talált, a romoknak és a hajdani szemétdomboknak szisztematikus átnézése sok tibeti és tangut, kínai és ujgur blokknyomathoz juttatta Steint. — Mikor azután beköszöntött a júniusi nagy meleg, a sivatagból a Nan-sán havasi régióiba 7 1 Romvárosok Ázsia sivatagjaiban. Átdogozta Halász Gyula. Budapest, 1913. 067 1. — Már korábban kiadta Halász Gyula a Magyar Könyvtárban azt az előadást, amelvet Stein 1909 januárjában a Magyar Földrajzi Társaságban tartott: Középázsiai utam (1906-1908). Bp„ é. n.
