Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
18 át, sokat meg is szerzett, s azután meg, mikor szekerekre rakták az ottmaradt tömeget, hogy elszállítsák Pekingbe, a helybeli lakosság még igen sokat szétlopott, hogy később arrajáró kutatóknak eladja. Harmadik expedícióján Stein is vett még sokat, sőt a jámbor Wang szerzetes is „mentett meg" valamit a pekingi szekerekről, amit azután 1914-ben felkínált Steinnek, miközben büszkén mutogatta neki a Stein régebbi adományaiból renovált szentélyeket. — Ami még igen nagy örömöt szerzett Steinnek a tun-huangi anyagban, — „the most gratifying of all the finds at the Cave of the Thousand Buddhas" 8 4 —, azok a selyemre, vászonra, papirosra vitt festmények voltak, a T'ang korszak festészetének alkotásai, melyek főként Buddha élettörténetét, Bodhiszatvákat, a buddhista menyországot ábrázolják. A több, mint 400 festmény mindegyike fogadalmi tárgy, némelyike datálva van, és az ajándékozó nevét is viseli. Szőnyegek és hímzett képek is akadtak. Mindezek közül soknak a reprodukcióját láthatjuk a Serindia és a The Thousand Buddhas c. művek (1. alább) köteteiben. A tun-huangi megfeszített munka után a nyári hónapokra ismét a hegyekbe vonult Stein Aurél; a Nan-sán egyes részeit térképezte, majd szeptemberben, többszáz kilométeres sivatagi úton, — ismét Hiüen-Cang hajdani útján 6 5 Karasáhrig, majd a közeli Ming-öi (1000 ház) buddhista szentélyei stukkóinak ós falfestményeinek a kutatására vezette kis karavánját. Kucsánál délnek fordult, keresztezte a sivatagot a délről jövet a sivatagba vesző Kerija folyóig, s Khotant, Dandán-öilik és Domoko romjait látogatta meg. Akszu irányában újból keresztezi a sivatagot, majd a Tieo-sántól délre lévő hegyvidék térképezése után visszatér Khotanba. Innen azután gondos csomagolás után augusztusban elindítja ötven teverakományt kitevő zsákmányát a Karakoram hágói felé. Még egy térképező, felderítő utat tesz meg a Karakás és a Keriya folyók forrásvidékének gleccserei felé. Rábukkan a Khotant Ladakkal összekötő hajdani karavánút nyomaira, de azt követve egy gleccser keresztezésekor jobb lába ujjai lefagynak. Nagy nehézségek árán érkezik el 16 000 kilométeres útjának utolsó állomására, Leh-be. Itt, hogy lábát megmentsék, jobb lábujjait leoperálják. 1909 január végén látja meg újra Angliát. Óriási eredményei az egész tudományos világ figyelmét az előzőnél is fokozottabb mértékben ráterelik. Az indiai kormánytól két és fél évi szabadságot kap, hogy második útja eredményeit feldolgozhassa. Amikor a Royal Geographical Society márciusi ülésén beszámolóját 6 6 tartja, már ott látja az egybegyűltek között a kásgari jóbarátot, a volt főkonzult, Macartneyt is, aki hozzászólásában örömét és elismerését fejezte ki azért, hogy Stein olyan jól tudott barátokat szerezni a kínai tartományi főnökök között. Elmondta azt is, hogy valahol a Keriya folyónak a sivatagban eltűnése környékén megtalálták Stein tábori székét, melyet a karaván elvesztett. A sáhjári kínai amban (közigazgatási előljáró) elküldte ezt Macartneynak, aki akkor még Kásgarban volt, és onnan juttatta vissza Steinhez Oxfordba. Az elnök is elmondott egy 6 4 A "Revealing India's Pa-st." London, 1939 c gyűjteményes kötetben: A Stein, Archaeological Exploration in Central Asia Pp 172 — 198. Ez a cikk a legjobb összefoglalása Stein expedíciói történetének. — Perzsa nyelvű összefoglalása is van: Atá'iq-i wasát-i Ásiyá (Közép-Ázsia régiségei), Delhi, 1921. 48 1. 6 5 The Desert, Crossing of Hsüan-Tsang, 630 A. D. The Geographical Journal (Geogr. Journal) 1919 : 256-277. 6 6 Exploration in Central Asia. Geogr. Journal 1909 : 5 — 36, 241—271.
