Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)

29 Ez a módszer különösen akkor használható, ha a könyvtárak anyaga homogén, tehát sok azonos kiadvány található meg állományukban, vagy akkor, ha megfelelő cédulakatalógus áll rendelkezésre, melyhez már csak kiegészítések szükségesek. A kivágási módszer nyomtatásban már meglevő katalógusok címek szerinti felvágásával egy alapkatalógust állít fel, amely a további munkák kiindulópontjául szolgálhat. Használatára — magától értetődően — csak akkor kerülhet sor, ha a résztvevő könyvtárak az állományukat felölelő nyomtatott katalógusokkal rendelkeznek. A hasonlító eljárást, amely az egyes könyvtárak anyagának a központi könyvtár katalógusával való összehasonlítását és ebből adódó kiegészítését jelenti, a folyóirat központi címjegyzékek összeállításánál ritkán szokták használni. Az elméleti meggondolásoknál azonban többet mondanak a gyakorlati megoldások, nézzük meg ezeket. Svájcban a könyvtárak bejelentései alapján a központi katalógus egy részeként cédulakatalógust állítottak fel a folyóiratokról. Ennek alapján készült a nyomtatott katalógus. A címjegyzék megjelenése után a supplementumok összeállításánál a körözési és a hasonlító módszert is igénybe veszik, ezek alkalmazására a nyomtatott katalógus alapján már lehetőség nyílik. A könyvtárak bejelentései alapján gyűjtötte össze anyagát a World list és a BUCOP szerkesztősége. Ezt a megoldást választotta RANGANATIIAN és hogy egy közelebbi példát mondjunk : a jugoszláv katalógus szerkesztősége is. A Német Demokratikus Köztársaságban készülő GAZ ugyancsak a könyvtárak bejelentésein épül fel, de a mindenkor beérkezett cédulákat ún. „Umlaufmanuskript" formájában hat hetes időközökben a résztvevő könyvtárak között körözik. Ebbe jegyzik be a könyvtárak, — amennyiben a kérdéses címet még nem jelentették volna be — állományuk adalait, illetve esetleg kiegészítik. Ellenőrzik a címfelvétel helyességét is és szükséges esetben javításokat eszközölnek rajta. A nyugatnémet GAZ-nak a munka megkezdésekor már kb. 58 000 bejelentés állt rendelkezésére. Így természetesen adódott a körözési módszer használata, kibővítve a kurrens anyag bejelentési kötelezettségével. 120 könyvtár közvetlenül a szerkesztőségnek teszi meg bejelentéseit, 160 pedig más központi katalógusoknak. Ezeket természetesen beledolgozzák a GAZ-ba. Ausztriában cédulákon jelentették be az egyes könyvtárak állományaikat. Az alapanyagot egy könyv formájú katalógusban egyesítették, amely csak a lelőhelyre utal, de az egyes könyvtárak állományát nem tartalmazza. Ez a könyvformájú katalógus megkönnyítette a további munkát és a keresést a folyóiratok után. Újabban — mintegy jó féléve — jegyzékeket adnak ki, amiket havonta köröznek, ezekbe jegyzik be a könyvtárak állományadataikat. Mint ilyenkor szokás, ellenőrzik a címfelvételi adatokat is. Csehszlovákiában négy forrásból eredően jött létre a katalógus anyaga : 1. egyes könyvtárak a megadott elvek alapján megtették bejelentéseiket; 2. mások beküldték munkatársaikat a szerkesztőségbe, hogy azok a központi kartonokra rávezessék saját könyvtáruk adatait; 3. az egyes kiadott könyvtári katalógusok adatait beledolgozták a központi katalógusba ; 4. a szerkesztőség tagjai kimentek abba a 18 könyvtárba, ahonnan nem kaptak