Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

A lényeg az, hogy a katalogizáló — akár a mi, akár más felosztása és jellemzése alapján — pontosan tisztába jöjjön azzal, hogy milyen alaptípusok vannak egyáltalán (mert ebben valamennyi rendszer egyetért), és a közönséges, egyszerű, sablonos eseteket habozás nélkül és azonnal felismerje. Akkor azt is tudni fogja, hogy az általunk felsorolt kategóriákon és alfajokon kívül több típus nincs, és nem fogja különleges típusként keresni pl. az enciklopédiákat vagy szótárakat, hanem az „egyes művekre" vonatkozó különböző, illetve esetenként odaillő szabályokat fogja rájuk alkalmazni. Ha viszont elérte azt az alapkövetelményt, hogy az egyszerű, nem különleges esetekben csalhatatlanul felismeri azt a típust, amelyre vonatkozó szabályok szerint kell a katalogizálásnál eljárnia, akkor a legtöbb esetben ösztönösen is helyesen fog eligazodni olyan bonyolult esetekben is, ahol a típus eldöntését adathiány teszi nehézzé vagy szinte reménytelenné, amint arra előbb több esetben utaltunk már. De ily esetekben — önhibánkon kívül— természetesen fennforog a tévedés lehetősége, mint minden emberi tevékenységben. Ha azonban a katalogizáló típusmeghatározó készsége már biztos és gyors, jó munkájának alapja meg van teremtve. Ez esetben egészen kivételesen még azt is megteheti, hogy — ha azt a gyakorlati célszerűség ajánlja —, annak ellenére, hogy pontosan felismeri a típust, a katalogizálást mégsem az arra vonatkozó szabályok szerint, hanem alkalmasabb módon végzi el, tehát tudatosan eltér az előírásoktól. Csak egy jellemző példát ennek megvilágítására! Az idősebb könyvtárosok mindnyájan emlékeznek még pl. a ,,Milliók Könyve"-re. Kis regények voltak ezek, különböző szerzők tollából, mintatípusul szolgálhattak volna a legszabályszerűbb sorozatnak, de : abból az üzleti célból, hogy előfizetőket lehessen rájuk gyűjteni és az adminisztráció könnyebb legyen, a hajszálpontosan kéthetenként megjelenő — egy-egy teljes regényt tartalmazó — füzeteket évfolyamtagolással látták el, és így — alaki szempontból — szabályszerű részcímes periodikává változtatták. A könyvtáros, aki mindezt tudja, mégis ésszerűbben jár el, ha az alaki azonosság ellenére sem a részcímes periodikák katalogizálási szabályait alkalmazza a ,,Milliók Könyve"-va, hanem a sorozatokra vonatkozót, annál is inkább, mert természetesen a ,,Milliók Könyve" egy-egy évfolyamához összefoglaló címlap ós tartalomjegyzék soha sem jelent meg, ami pedig a részcímes periodikák egyik fontos alkotórésze és jellegzetessége. Ez a példa azt mutatja, hogy — mint már mondtuk — kivételes esetekben tudatosan el is térhetünk az általános szabályoktól. De mutatja azt is, hogy olyan szabályzatot, felosztást, rendszert nem lehet elképzelni, amely minden lehetőséget kimerítene. Az élet, a mindennapi gyakorlat bármikor olyan variáns elé állíthatja a címfclvevőt, amelyre a legtökéletesebb szabály sem alkalmazható, s amelynek megoldásánál a józan ész követelményei a legfontosabb eljárási szabályok. ENDRE MORAVEK : VERÖFFENTLICHUNGSTYPEN VOM GES1CHTSPUNKTE DER KATALOGISIERUNG Vorbeüingung einer guton Katalogisierungsarbeit ist flas riehtige Erkennen und Unterseheiden der versohiedenen Typcn der Ve röf fen ti i e h u n ge rí, da wir nur in diesem Falle die entspreohenden Katalogregoln anwenden können. Die Ahnliehkeiten und Verseliiedenheiten der einzelnen Typen treten nur in zusammenhangender Darstellung (und nieht in Definitionen usw.) mit der nöligen Klarheit hervor. Dies bezweckt der vorliegendo Versnek, dessen Rauptfeststellungen l'olgende sind : 11